Nagy Pétert és Sztálint követi Putyin, amikor uralma alá akar hajtani szomszéd népeket

„A határok helyes, pozitív megállapítása közben feltétlenül annak a megfontolásnak kell irányítania bennünket, hogy a nemzetiség jogának kell diadalmaskodnia azon népeknél, amelyek önálló politikai függetlenséget élvezhetnek; és hogy a jól védettség jogának kell érvényesülnie azon népekkel szemben, amelyek az önálló politikai függetlenséggel élni nem tudnak, és feltétlenül egy erősebb állam hatalma alatt kell állniuk” – állapította meg Orosz Igazság című művében az 1826-ban kivégzett dekabrista, Pavel Pesztel.

A mindenkori orosz birodalmi törekvések axiómájaként is felfogható leírásban a „jól védettség” joga természetesen annak a nagy államnak a biztonság iránti igényeit jelenti, amely képes egy birodalmat megszervezni. Pesztel megrajzolta azt a kört, amelynek az Orosz Birodalomhoz kell tartoznia, és amelyen belül nemzeti függetlenségről senki nem is álmodozhat. Belevette a Baltikumot, Fehéroroszországot, az akkoriban Kis-Oroszország és Új-Oroszország néven emlegetett mai Ukrajnát, Besszarábiát, a Krímet, Grúziát, az egész Kaukázust, a kirgizek földjét, sőt még Finnországot is. Szerinte „ezekre a területekre az ott élő népekkel együtt kiterjed a jól védettség Oroszország által birtokolt joga, ezért ennek megfelelően és ez alapján kinyilváníttatik, hogy örökre az orosz állam keretében kell maradniuk”.

Az akkor csak néhány évtizede az Orosz Birodalomba tagolt lengyel területeknek más jövőt vázolt fel, egy kvázi független, ám csatlós állam státusáét.