"Sokáig volt a Széna tér a nehéz emlékek és a súlyos hallgatás helyszíne. Most végre megszólalt"
A XX. század traumáit próbálja feldolgozni az új Széna tér, amit Koniorczyk Borbála városiséta-szervező urbanista szerint a személyes történeteken keresztül lehet megtenni.
HVG: Ön részt vett a Széna tér megújításában a pályázatokat elbíráló szoborbizottság tagjaként. A térre Szenes Hanna szobra került, aki Izraelben nemzeti hős, Magyarországon viszont kevesen ismerik a történetét. Hogyan illeszkedik személye a tér átalakításának koncepciójába?
Koniorczyk Borbála: A Széna téren rengeteg tragikus esemény történt, Szenes Hanna szobra a második világháború drámai eseményeinek egyik szimbóluma.
Mártírhalált halt költőnő volt, aki innen, Budáról a brit fennhatóságú Palesztinába vándorolt, majd 1944-ben a brit hadsereg önkénteseként több társával visszatért Magyarországra, hogy zsidókat mentsen. Azonban a határon elfogták, és a huszonéves lányt a Széna térrel szemben, a Margit körúti fogházban a nyilasok kivégezték.
Történetét ismeri a világ, Izraelben egyenesen nemzeti hős, Magyarországon viszont kevesen hallottak róla, pedig nyugodtan lehetnénk büszkék rá. Örülök, hogy végre a szülőhazájában is köztéri emléket állítottunk neki, de nem dőlhetünk hátra. Sok más nő, például Telkes Mária, Polcz Alaine vagy Nemes Nagy Ágnes is megérdemelné, hogy köztéri szobra legyen.