Stanley Tucci a rák miatt megundorodott az ételektől, most mégis a gasztronómia az élete

„Mostanában alighanem többet jár az eszem a főzésen, mint a színészeten” – kezdi rendhagyó önéletrajzát Stanley Tucci Golden Globe- és Emmy-díjas színész, rendező. A könyve közel háromszáz oldalnyi bizonyíték arra, hogy ez valóban így van. Sőt bár ő azt állítja, csak az Olasz módra című, 1996-os filmje forgatása után kezdett komolyabban foglalkozni a gasztronómiával, a könyvből kiderül, hogy gyerekkora óta imád enni, és megszállottan érdeklődik az ételek elkészítése iránt.

Mi más magyarázná, hogy iskolai éveiből arra emlékszik a legélénkebben, hogy mit vitt magával tízóraira. Napra pontosan képes ezt felidézni, ami csak addig meglepő, amíg ki nem derül, hogy a 61 éves színész gyerekkori uzsonnái vetekedtek bármelyik New York-i deli kínálatával.

Életem az ételeken át - Stanley Tucci vallomása gyerekkora emlékezetes ételeiről

Érdekességek, információk, hírek, tények és trendek a HVG Könyvek kiadványaiból, kiadványairól, szerzőitől és szerzőiről. Témáink: pszichológia, önismeret, gyereknevelés, életmód, életrajz, tényfeltárás, üzlet, menedzsment, gasztronómia, népszerű tudomány, nyelvtanulás, gyerekkönyvek

Pedig Az ördög Pradát visel, a Julie és Julia – Két nő, egy recept vagy Az éhezők viadala című filmekből ismert Tucci szülei nem voltak gazdagok. Mindketten délolasz származásúak, akiknek szülei a mélyszegénység elől vándoroltak Amerikába. Apja, aki most, „91 évesen is imádja a jó koktélokat”, egy kisvárosi gimnázium művészeti tanára volt, anyja ugyanott dolgozott a titkárságon. A fiuk mégis elképesztő gasztronómiai sokszínűséget élvezhetett gyerekkorában, a hagyományos olasz paradicsomos tojástól a homárig („akkoriban nem volt olyan drága”).

Az evés annyira fontos volt számukra, hogy sokszor a hosszúra nyúlt családi étkezések alatt az ételeken kívül semmi másról nem esett szó. Tucci felidézi azt az esetet, amikor 13 évesen azon kapta a nagyanyját, hogy megnyúz egy mókust a teraszon, hogy az angolnák és feketerigók mellé tegye a fagyasztóba. Az Olaszországban sokáig nyomorgó idős asszony számára ugyanis minden ehető volt, amit a természet adott.