„Átjött festeni az irodába. De elaludt a padlón. Felébresztettem, és festett két remekművet.”
Jókor volt jó helyen két korszak emblematikus alkotója. Találkozásuk a neoexpresszionista fenegyereknek belépőt adott a New York-i művészvilágba, a pop-art ikonnak pedig reményt a megújulásra.
„Átjött festeni az irodába. De elaludt a padlón. Felébresztettem, és festett két remekművet.” Egy átlagos hétköznap délután két átlag fölötti művész életéből.
Az idézet a pop-art pápájának, Andy Warholnak a naplójából származik, az álmából felébresztve is remekművet alkotó festő pedig a neoexpresszionista üstökös, Jean-Michel Basquiat, akinek pályáját retrospektív tárlattal idézi fel most a bécsi Albertina.
Kapcsolatuk azért is rendhagyó a művészettörténetben, mert a bensőséges – már-már intim – barátságon túl a közös alkotásban kicsúcsosodó inspirációt jelentett számukra.
Első találkozásaik az 1970-es évek végén még egyoldalúak voltak.