"Hermann Nitsch komoly ember volt, komoly művész, Isten ügyfele"

Ha valaki megérteni vagy elemezni próbálja Hermann Nitsch művészetét és személyiségét, rögtön sziklába ütközik: kiderül az ítélkezés lehetetlensége, a festészetszínház elhanyagolhatósága és az alternatív lét bizonytalansága. Minden kísérleti alkotás alapja a kozmikusság, a rotáció, a karizma, a véletlen pillantás a jövőbe és a szertartás. Kevesen birtokolták ezt az öt feltételt: Leonardo da Vinci, Kazimir Malevics, Antonin Artaud, Marcel Duchamp – és Hermann Nitsch, aki nyakig merült az emberi szövetekben.

Alig húszévesen radikálisan szakított a tradicionális táblafestészettel, a keretbe zárt képpel és a leképezéssel.

Tanult az absztrakt expresszionizmustól és a happeningtől: kompromisszummentes „akciókba” integrálta a „reális világba” kiszabadított látványt.

Aki képet vesz tőlem, a színházamból vesz egy darabot

– közölte később. Nem volt egyedül: durván és váratlanul megjelentek szellemi társai, a bécsi akcionisták (Günter Brus, Rudolf Schwarzkogler, Otto Muehl), akikkel 1962 és 1968 között sokkolták országukat és a világot.