Tóta W.: Két csőcselék

Ideje leváltani az ellenzéket. Csúfosan megbuktak, mind stratégiából, mind taktikából; al-kal-mat-la-nok, korruptak, biodíszletek. Ez az egyik főszólam a sirámokból, amelyek ma a magyar égboltot feszítik.

A gyászban osztozunk, a fájdalmat megértjük, az elhüppögött átkokat viszont jobb, ha elfelejtjük.

Nincs kire váltani, csókolom.

Nincs arról szó, hogy két generációnyi újonc rázná a rácsot, hogy ő MSZP-tag akar lenni, vagy momentumos képviselőjelölt. Már az előválasztásban szívességből vállalták sokan, a biztos bukás tudatában, hogy egyik vagy másik párt nevében elinduljanak. Még a győztesek között is sorjáztak a muszáj Herkulesek, akikből aztán, ha bejutnak, vagy kifejlődik egy jó politikus, vagy nekilátnak ámokfutni és/vagy lopni. Nem szentek és nem zsenik gyülekezete, ezt jól látja a művelt közönség. Csak azt felejtik el, hogy a kormánypárt konkrétan a gumicsizmájukba hányó földesurakat indított ellenük, sikerrel. Olyanokat, akikről az egész megye tudja, hogy háborús bűnöket csak azért nem követnek el, mert Magyarország sikeresen kimaradt a háborúból.

Kerék-Bárczy Szabolcs: Nincs ellenzék Magyarországon, azt létre kell hozni

A jelenlegi "ellenzéket" el kell felejteni, velük ugyanúgy nem szabad szóba állni, mint a NER kemény magjával. Ők a probléma maga, sem együtt, sem szervezeteikre vagy személyekre lebontva nem a megoldást jelentik, hanem magát a liberális demokrácia, a jogállam és a társadalmi szolidaritás újbóli felépítése előtt tornyosuló, leküzdendő akadályt. Vélemény.