Most jön jól, hogy komótosan halad a paksi beruházás

Nincs egy hónapja, hogy arról írtunk: a kormány töretlenül kitart a paksi atomerőmű bővítése mellett. A háború kitörése előtt jártunk, Orbán Viktor miniszterelnök épphogy visszatért Moszkvából a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel tartott találkozójáról. Az ott történtek – pontosabban nem történtek, mert információink szerint nem került napirendre a két új blokk építésének kérdése – válaszul szolgáltak a politikai és szakmai térben egyaránt erőre kapó elméletekre, melyek szerint a magyar kormány kihátrálni készül a projektből.

Egyre kellemetlenebb Orbánéknak, hogy lassan halad Paks II.

Süli János atomügyekért felelős miniszternek az idén jelesre kell vizsgáznia, különben végleg kikerülhet a kezéből Paks II. menedzselése - akár lesz kormányváltás, akár nem. A moszkvai csúcs után a pletykákkal szemben még biztosabb, hogy Orbánék kitartanak a projekt mellett.

Mint utóbb kiderült, Orbán meglehetősen alulinformáltan jött haza az orosz fővárosból. Tárgyalópartnere semmi jelét nem adta, hogy rövid időn belül gyökeresen új geopolitikai helyzet áll elő a térségben, ami jelentős mértékben érinteni fogja a magyar–orosz kapcsolatokat is. És mivel erre a helyzetre nem volt felkészülve a miniszterelnöki adminisztráció, kikényszerültek a komfortzónájukból:

12 éves folyamatos kormányzásuk alatt először sodródnak tehetetlenül az árral, a minimálisnál is kisebb kontrollal az események fölött.

Az Ukrajna megtámadására adott gazdasági szankciókról folyó tárgyalások során arra igyekeztek ügyelni, hogy semmiképp ne sérüljön az orosz kapcsolat magyar szempontból legkényesebb része, az energiaellátás. Ehhez találtak egy erős szövetségest, Németországot; igaz, Berlin ingadozó magatartást tanúsít ebben a kérdésben, a politikai szempontokat felül tudja írni a gazdasági racionalitás, és viszont.