"A háziorvos az elfekvőbe küldte volna nagyapámat"

„Sokkoló volt megélni, hogy nagyapám összekuporgatott pénze alig két hónapra lett volna elég a luxus ápolási otthonban” – mesélte a hvg360-nak P. A luxus kimerült a folyamatos szakápolói ellátásban, megfelelő táplálásban és egyágyas szobában – vagyis abban, amit méltó körülményeknek hívunk.

Az idős embernek az öregségen kívül más „baja” nem volt, egyik napról a másikra esett le a lábáról, a családnak pedig hirtelen kellett megoldást találnia, mert az otthoni ellátása hirtelen tarthatatlanná vált. Attól féltek, kiszárad és indokolatlan kínok között hal meg. „Hétvégén felhívtuk az ügyeletet, a koordinátor azt mondta, ők nem várhatják meg, míg lecsöpög az infúzió, és a végén valószínűleg a sürgősségin fog kikötni. Végül kijött az orvos, döbbenten nézte, hogy itt miért kellett akadékoskodni, megvárta az infúziót, és mondta, nyugodtan szóljunk másnap is. Hétfőn beszéltünk a háziorvossal is, aki azt mondta, ő csak az ’elfekvőbe’ tudná beutalni – ő maga használta ezt a szót –, de nekünk kell felhívni az ottani főorvost, hogy van-e egyáltalán hely. Oda viszont semmiképpen nem akartuk küldeni.” Így került ebbe a magánotthonba, gyakorlatilag azonnal.