IgNobel 2022: Nem a legtehetségesebb fog meggazdagodni, hanem akinek mázlija van

Érezték már azt, hogy valaki teljesen érdemtelenül szerzett hatalmas vagyont? Vagy hogy olyan ember futott be kimondottan sikeres karriert, akinél más jobban megérdemelte volna? Sokan voltak ezzel így, most viszont minden eddiginél sikerült tovább menni: a 2022-es közgazdasági IgNobel-díj nyertese lett a tanulmány, amely bemutatta, hogy a legsikeresebbek általában miért azok lesznek, akik a legszerencsésebbek, nem pedig azok, akik a legtehetségesebbek. Sőt, a teljes összkép még ennél is bonyolultabb.

Alessandro Pluchino, Alessio Biondo és Andrea Rapisarda a Cataniai Egyetemről például nem csak tehetségesek voltak, hanem szerencsések is: akkoriban készült el az elemzésük, amikor a közgazdaságtan már nem az IgNobel elhanyagolt mostohagyereke volt. A díjat a történetének elején még gyakran osztották ki egy-egy tőzsdekrach vagy államcsőd összehozásáért, mostanában viszont már ugyanúgy kezelik a közgazdaságtant is, mint bármelyik más rendes tudományágat, annak jár az IgNobel, aki valamilyen vicces vagy furcsa témában végez teljesen komoly és precíz tudományos alapú kutatást. A tavalyi díj például azért járt, hogy kimutatták, minél kövérebb a kormány, annál nagyobb a korrupció, az előtt egy évvel a csókolózás és a gazdasági fejlettség közötti összefüggés vizsgálata volt a díjazott, és most is maradtak a tudományos vonalon.

A vizsgálat elkezdése előtt persze nem árt tisztázni azt az alapkérdést: mi számít sikernek? A három olasz kutató nem bonyolította agyon a definíciót, annyiban maradtak, hogy aki nagyobb vagyont szerez, az sikeresebb – ez nem száz százalékig precíz ugyan, de kezdésnek egy gazdasági kutatásban elfogadható.

A vagyon eloszlása a Föld összes lakója között finoman szólva is egyenlőtlen; az elemzés írásakor, 2018-ban a nyolc leggazdagabb embernek volt annyi vagyona összesen, mint a legszegényebb 3,6 milliárdnak. Azt is kimutatták pszichológiai és szociológiai kutatások tömegei, hogy a legtöbb, a sikerhez vezető úton fontosnak tekintett tulajdonság, mint az intelligencia, műveltség, munkabírás, matematikai nyelven szólva normális eloszlást követ, azaz egy szép haranggörbét ír le, tehát egy picit sem hasonlít arra, ahogyan a vagyon eloszlik. Például az átlagos IQ-szint 100, de senkinek nincs 10 ezres vagy akár csak 1000-es IQ-ja, és az sem lehetséges, hogy valaki egymilliószor annyi időt dolgozzon, mint az átlagember, miközben ekkora vagyoni különbségek léteznek – sorolják a szerzők. Kell tehát, hogy legyen valami extra faktor.