Kapronczay Stefánia: A tanártiltakozások bizonyítják, hogy a részvétel élményére lehet építeni
Túl gyakori, hogy már lezajlott vagy elkövetkező közéleti események értékelésekor a sikertelenség vagy a leendő sikertelenség okait soroljuk – írja a hvg360-on olvasható cikksorozatában a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvezető igazgatója. Szerinte fontos, hogy ne a sikertelenség, hanem a lehetőségek narratíváját építsük a közéletben. Legújabb írásában a pedagógustiltakozásokat hozza fel példaként.
A pedagógusok béremeléséért, és a közoktatás reformjáért indított idei tiltakozások egy fokozatosan fejlődő mozgalom aktuális állapotát festik le. A rendszerváltozás óta megvalósuló, hasonló célú megmozdulások között voltak akkor sikertelennek értékeltek is, de ezek is egymásra épülő, fontos egyéni és közösségi tapasztalatokat jelentettek. Ebben a folyamatban nem csak a könnyen számszerűsíthető eseményeket érdemes megvizsgálni, mert egy mozgalom erejét az eszközök sokszínűsége, valamint az egyes szereplők különböző, egymásra tekintettel levő taktikái is adják. Egyszerre igaz, hogy fokozatosan fejlődik ez a mozgalom, és hogy van még mit tenni.
A két hete indult cikksorozattal az a célom, hogy a lehetőségek narratíváját építsem. Túl gyakori, hogy már lezajlott, vagy elkövetkező közéleti események értékelésekor a sikertelenség, vagy a leendő sikertelenség okait soroljuk.
Azonban torz képet kapunk, ha a valóságot csak egyféle nézőpontból vizsgáljuk. Hans, Ola és Anna Rosling Tények című munkájában a valóság megítélését torzító emberi ösztönökről írnak, vagyis azokról a tényezőkről, amik hajlamosítanak minket arra, hogy negatívabban lássuk a körülöttünk lévő világot. A negativitás ösztöne azt eredményezi, hogy jobban figyelünk a negatív hírekre, míg a folyamatos, fokozatos fejlődéstörténetből nem lesz hír. A cikksorozatom célja a közbeszéd árnyalása: a fokozatos fejlődést leíró tények, érvek megjelenítése.