Parászka Boróka: A rózsagyűjtéstől az erdészgyilkosságig – az erdélyi fairtások tanulsága

A fafűtés kín és nyűg. Ha valaki több évtizedes tapasztalatok alapján szeretné eldönteni, át kell-e és át lehet-e állni a fafűtésre, akkor kiválóak ehhez az erdélyi, székelyföldi referenciák.

A székelyföldi régióban olyan cudar az időjárás, hogy arra már büszkék a helyiek. Ez az a vidék, ahol olyan hideg van, hogy a kutya a kanyarban ketté törik, az első tavaszi virág az őszirózsa, és ahol a nyár egy fonnyadt, augusztusi csütörtök délutánra esik. A székelyvicc műfajban, épp a szeretve utált hideg miatt a meteopata poénok viszik a prímet.

A székelyvirtushoz hozzátartozik a hidegtűrés is, mindenki tudja, hogy nincs hideg Székelyföldön, csak szarember. De bárhogy is mórikálják magukat az itt élők hol őszintén, hol kevésbé őszintén lelkesedve a hidegért, hóért, zimankóért, azért egy valamiben konszenzus van.

Azok a települések számítottak leszakadónak, hátrányos helyzetűnek, nehezen élhetőnek még Székelyföldön is, ahol hosszú évtizedeken át fával, és nem gázzal fűtöttek: például a gyergyói medencében.