„A magánéletre annyira van idő, hogy elváltam” – így élnek a magyar légiutas-kísérők
Sokan felszolgálónak tartják őket, pedig ők azok, akik szükség esetén 90 másodperc alatt evakuálnak egy gépet, felélesztik az elájult utast és még azt is tudják, hogyan kell eloltani egy lángra kapott ruhát. A hvg360 az európai légiközlekedési káosz árnyékában több tucat pilótával, légiutas-kísérővel és földi kiszolgálóval beszélt, hogy megtudjuk, hogyan élik mindennapjaikat és hogyan látják ma a szakmát. Sorozatunk második részében légiutas-kísérők beszélnek kiképzésről, fizetésről, magánéletről – és arról a legendáról is, valóban le kell-e fogyniuk, ha felszedtek néhány kilót.
„Egyszerre vagyunk biztonsági őrök, pincérek, pszichológusok, takarítók, de még talán szülők is” – ezzel az egy mondattal foglalta össze munkáját a húszas évei végén járó Péter, aki az egyik ultrafapados légitársaságnál légiutas-kísérő.
Ő már hosszú évek óta repül, így hosszabb távú járatokra is beosztják – ez azt jelenti, hogy ha szerencséje van, csak egy oda-vissza utat kell teljesítenie egy nap, ami kilenc és fél órát jelent a levegőben - ehhez már csak azt a körülbelül háromnegyed órát kell hozzáadni, amit az éppen aktuális repülőtéren tölt az utasok kiszállításával és a gép gyors takarításával.
Péter egyike annak a több ezer európai légiutas-kísérőnek, akik leginkább az utasok szeme előtt vannak egy repülőút során. Miközben a pilótákkal a legtöbb utas legfeljebb csak akkor találkozik, amikor a be- vagy kiszállásnál bepillant a fülkébe, a stewardok és a stewardessek azok, akik végig ott vannak és segítenek, legyen az akár egy pohár víz, egy rosszullét – vagy éppen egy kényszerleszállás. Azzal azonban, hogy a légiutas-kísérők valójában mire is képesek a biztonsági bemutatón és a kocsik tologatásán kívül, kevesen vannak tisztában.