Méltányosság Központ-elemzés: Orbán Viktor tusnádi beszéde elé

• Bevezetés

Orbán Viktor két év szünet után holnap újra beszél Tusnádfürdőn. Nyilván óriási érdeklődés kíséri majd, amit mond, különösen azért, mert a tavasszal megnyert választás óta nagyon sok minden történt, s messze nem megy úgy a kormány szekere, ahogy azt a negyedik kétharmados győzelem után várni lehetett. Mi azonban nem várjuk meg, mit mond a miniszterelnök; írásunkat szándékosan a beszéd elhangzása elé időzítjük, amivel azt a véleményünket szeretnénk hangsúlyozni, hogy a 2022-es beszédtől függetlenül is érdemes beszélni a Tusnád-jelenségről, vagy még tágabban a külpolitika (mint a tusnádfürdői fő tematika) és Orbán Viktor (vagy a kormánypárt) kapcsolatáról.

Első állításunk az lesz, hogy a külpolitika a Fidesz lényege.

Még akkor is, ha a kormányoldal külpolitikaképe olykor elrajzolt is (mert a régi magyar birodalom tudatra emlékeztet.) Már csak azért is beszélnünk kell erről, mert a külpolitikai tematika 32 éve meglehetősen alulpreferált a hazai politikában. Ha a pártok programot írnak, a külpolitika általában az utolsó fejezetek között van, ami több mint meglepő. Nem úgy a Fidesznél, ahol már az 1990-es évek közepén is markáns – mindenki mástól eltérő – külpolitikai programpontokkal találkozhattunk. Írásunk első részében épp ezért a Fideszt „külpolitikai pártként” azonosítjuk. Hogy miért használjuk ezt a kategóriát, rövidesen megindokoljuk.

Az első állításból következik majd második állításunk:

a jobboldal azért lett ennyire külföldcentrikus, mert világképében egyértelművé akarta tenni sajátos Nyugat-felfogását.

Ez a felfogás merőben más, mint a demokratizálás idején létrejött konszenzuális Nyugat-kép. Sőt fogalmazhatunk erősebben is: itt voltaképp már nem is nyugatosságról van szó. A Fidesz nem nyugatos párt. Amitől persze egyáltalán nem kell megijednünk, ha például összehasonlítjuk a párt felfogását a TÁRKI 2009-es híres értékkutatásával, amely számos keleties vonást regisztrált a magyar társadalom értékrendjében. A nem nyugatosság azonban nem jelent keletiességet. Szerintünk téves a Fideszt és Orbánt egy az egyben a putyinizmussal azonosítani. Ennél sokkal bonyolultabb a képlet: a Fidesz a maga pozícióját köztesként, Nyugat és Kelet közti közvetítésként határozza meg. A Nyugat különböző megítéléseiről és azon belül a Fidesz-féle országmodell „közvetítőkénti” meghatározásáról írunk a második részben.

Harmadik állításunk, hogy a tusnádfürdői beszédekben tetten érhetjük mind az első, mind a második részben mondottakat: Orbán szinte mindegyik beszédében külpolitikai témákat érint, illetve olyan mondanivalót fejt ki, amelyből világosan kiderül,

ő Nyugat és Kelet között áll,

és ebből a pozícióból szemléli a világrend várható (és már elkezdődött) átalakulását. A harmadik részben a miniszterelnök 2014 és 2019 között elhangzott beszédeit elemezzük (a 2007–2014 közötti tusnádi Orbán-beszédek elemzését lásd itt.)