Náci milliárdosok – 7. rész: „Hitler támogatása egyszerűen szükséges volt”
8 perc
2022.07.18. 17:30
Hogyan fonódott össze a német nagyipar és a hatalom felé igyekvő, majd a hatalmat birtokló német nemzetiszocialista párt? Hogyan talált egymásra a náci vezérkar és a nagytőke? Miként segítette az üzleti elit kényszerből vagy meggyőződésből Hitler terjeszkedését és hatalmi politikáját? És mi történt a második világháború után a kollaboráns gazdasági szereplőkkel? Erről szól a HVG Könyvek Kiadónál megjelent Náci milliárdosok című kötet (szerzője David De Jong holland történész, oknyomozó újságíró), melynek több részletét is bemutatjuk az elkövetkező hetekben.
August von Finck báró számára sokkal nyugodtabban telt a háború, mint Günther Quandtnak és Friedrich Flicknek. A 46 éves arisztokrata két tizenéves fia még túl fiatal volt ahhoz, hogy utódlásról essék szó. Finck a berlini Dreyfus bankot és a bécsi Rothschildot jóval a háború kitörése előtt árjásította. Ezért aztán a bankár hátradőlhetett, és nyugodtan szemlélhette egyre növekvő privátbankját, a Merck Fincket, és felügyelhette a családi befektetéseket az Allianzban, valamint a Münchener Rückben. Nem kellett fegyvergyártással, kényszermunkásokkal és az összes egyéb háborús fejfájással vesződnie, mint a többieknek (egyetlen háború alatti fejfájása azért mégiscsak akadt: elvált).
Még 8 millió birodalmi márkát is gyűjtött a müncheni Haus der Deutschen Kunstnak, miután Hitler „kifejezte azon kívánságát”, hogy legyen egy másik épület is, amelyben építészeti kiállítást tartanak. A háború miatt ez sosem épült meg. Közben Finck folytatta különféle üzelmeit is. Még Günther halott barátja sem volt biztonságban a kapzsiságától. 1941-ben a Merck Finck és az IG Farben kisajátított egy osztrák magnezitbánya-vállalatot, miután annak amerikai tulajdonosa, Emil Winter meghalt. Winter keresztény német emigráns volt, aki Pittsburghben acélipari mágnás lett. Günther igazán csodálta Wintert és a vállalatát.44 Magdával még meg is látogatták pittsburghi fejedelmi villájában, amikor az Egyesült Államokban jártak. Csak hát… közben „ember embernek farkasa” lett.
Von Finck nyugalma és békéje azonban hirtelen veszélybe került, miután a Wehrmacht 1945. május 8-án megadta magát. Az antiszemita árjásítót és a közismerten fukar bankárt azonnal házi őrizetbe vették az amerikai katonák a Münchentől keletre fekvő möschenfeldi birtokán. A híresen takarékos bankár dermesztő hidegben, egy molyette, régi bundában fogadta őket, noha rengeteg fája volt, és fűthetett volna. Gyorsan eltüntette a zongora tetejéről a neki dedikált Hitler-fotót is. Az arisztokrata dokumentumait lefoglalták és Münchenbe küldték; ott az amerikai hatóságok a Merck Fincket már vagyonkezelői gondnokság alá vonták, ez volt a szövetségesek politikája a német vagyon megőrzésére. Egy koncentrációstábor-túlélőt neveztek ki a Merck Finck élére. Von Fincket pedig eltávolították Európa két legnagyobb biztosítója, az Allianz és a Münchener Rück felügyelőbizottsági elnökségéből is. De egyelőre ő maradt a fő részvényes mindkét cégben.