Rákosiék éppúgy nem sajnálták a pénzt Petőfi-filmjüktől, mint most Rákay Philipétől a Fidesz
7 perc
2022.02.12. 15:00
Meghökkentő párhuzamok fedezhetők fel az 1953-ban bemutatott – s mára a feledés jótékony homályába tűnt – Petőfi-film és a közelmúltban gigaköltségvetésű szuperprodukcióként beharangozott, Most vagy soha munkacímű történelmi filmtabló előkészületei között.
Leginkább abban kérem a tanácsát Pudovkin elvtársnak, hogy hogyan lehetne Petőfit mint költőt ábrázolni, mert hiszen a versírás tulajdonképpen egy belső folyamat, hogyan lehetne ezt mégis a filmben kifejezni?
A háromszoros Sztálin-díjas szovjet filmrendező, Vszevolod Pudovkin kapásból mondta a „helyes” megoldást az akkor még csak egyszeres Kossuth-díjas írónak, költőnek, Illyés Gyulának: „Petőfi sokat van a katonák között. Sokszor rangját is eltitkolja, csakhogy közelebb tudjon férkőzni egy-egy közkatona szívéhez. Úgy kellene ábrázolni Petőfit, hogy beszélget egy közkatonával, az versre ihleti és azután ezt a verset vagy feleségének vagy magának a katonának felolvassa.”
Ez az épületes párbeszéd 1951. július 5-én, egy munkamegbeszélésen hangzott el. Ezen a napon – az utókorra maradt gyorsírói jegyzőkönyvek tanúsága szerint – nem először és nem is utoljára „vitázott” a Föltámadott a tenger című, a Rákosi-korszak „lobogójának” szánt grandiózus film alkotói csapata a „megrendelővel”. Akit, pontosabban: akiket a kommunista pártvezetés kultúrügyekben teljhatalmú ura, Révai József, valamint a testvéri tanácsadásra három hónapra Budapestre beszállásolt szovjet filmguru személyesített meg.