Csach Gábor, Balassagyarmat fideszes polgármestere: "A vadaknak libsi vagyok, a libsiknek náci"
Unortodox fideszesnek és nemzeti szabadelvűnek látja magát, szerinte az egyén szabadságjoga soha nem kerülhet a nemzet érdeke elé. Nemzeti érdeknek tartja azt is, hogy legyen potens ellenzék, mert hosszú távon kontroll nélkül az ember könnyen elhülyül. Csach Gábor a politizálás mellett zenél, könyveket szerkeszt, publikál. HVG-portré.
HVG: Apai ágon felvidéki cipszer elődök, nemzedékeken át csupa vasutas. Önt a mozdony füstje sose csapta meg?
Csach Gábor: Első generációs értelmiségi vagyok, amikor cseperedtem, a vasút már süllyedt. Apám állomásfőnök volt, első versemet a magyarnándori bakterház írógépén írtam, úgyhogy érzelmi szálak is kötnek a vasúthoz. Balassagyarmat különleges világ, a kommunizmus idején a megyeszékhely áthelyezését nehezen emésztette meg az itteni öntudatos, büszke nép, ebben a közegben könnyebb „bolondnak” lenni, a művészetek kezdtek érdekelni.
HVG: Zene, fotózás, film, színház – egy ilyen sokoldalú, érzékeny ember mit keres a politikában?
Cs. G. : A városvezetés is rendkívül kreatív dolog. Annak idején az fordított a közélet felé, amikor 16 évesen a rendőrök elvittek minket. A Szegedi Ifjúsági Napokon utcazenéltünk, egy pesti srác beszállt közénk, elénekelte az Európa Kiadó Szabadíts meg a gonosztól dalát, „az orosztól” átköltésben. Tíz perc alatt ott teremtek a Zsigulik, hármunkat bevittek, aztán ötórás kihallgatás után feltettek a pesti vonatra. Nem értettük, és elkezdtünk foglalkozni a miértekkel. Bátyám Fodor Gáborral együtt volt katona, nekem meg Bilecz Endre, a később az MDF-et és az SZDSZ-t is megjárt politikus lett a gimnáziumi tanárom. Orbán is, Fodor is többször járt nálunk,
Nagy Imre temetését követően egyértelmű volt, hol a helyem.
Így alakult meg az első nógrádi Fidesz-csoport.
Az Európa Kiadó legendás száma:
HVG: Azóta rengeteg minden változott, önnél volt olyan pont, amikor azt érezte: én nem ehhez a csapathoz csatlakoztam?