Peking olimpiát is úgy rendez, ahogy a világhoz viszonyul: a maga módján
A járvány problémát és mentséget is jelent Kína számára, amely úgy rendezhet védőburokba zárt téli olimpiát, hogy onnan az ország modern nagyhatalommá emelkedését illusztráló képek kerüljenek a nézők elé. Az pedig, hogy a világ mit gondol a színfalak mögötti autokráciáról, már nem érdekli a saját útja üdvözítő voltát hirdető Pekinget.
Amikor 2008 augusztusában a külseje után Madárfészekként emlegetett pekingi nemzeti stadionban fellobbant az olimpiai láng, élt a remény, hogy Kína követi Dél-Korea példáját, ahol az 1988-as szöuli nyári játékok megrendezése fontos katalizátor volt a katonai diktatúrából a demokráciába vezető folyamatban. Vagyis hogy Kína nemcsak bejelentkezik a modern országok sorába – mint tette azt az 1964-es tokiói nyári olimpiával Japán –, hanem a kommunista párt (KKP) mind nagyobb szabadságot enged majd állampolgárainak, és folytatja a hatalmas ország sikerét megalapozó gazdasági reformokat, csökkenti az állam és növeli a piac szerepét.
Két érmet jósolnak a magyaroknak a téli olimpián
Liu Shaolin Sándort és Krueger John-Henryt várják dobogóra.
Amikor pénteken a Madárfészekben újra fellobban a láng a 2022-es téli olimpia megnyitóján,
csak az akkori remények füstté válása tűnik biztosnak.
Az egyedi stadion tervezésében részt vett kortárs művész, Aj Vej-vej portugáliai önkéntes száműzetésben él, s míg George W. Bush akkori amerikai elnök 2008-ban ott volt a megnyitón, addig most Joe Biden diplomáciai bojkottot hirdetett az olimpiával szemben. (Az is különbség, hogy míg 14 éve Bush személyesen tárgyalt Vlagyimir Putyinnal az éppen kitört orosz–grúz háborúról, addig Biden a távolból szópárbajozik a Kreml urával a fenyegető orosz–ukrán háború kapcsán.)