Puccs Putyin ellen? Nem lenne éppen példátlan Moszkvában, de nincs is sok előzménye
6 perc
2022.04.05. 17:30
A viszonylag békés hatalomváltás, de akár a palotaforradalom is ritka volt a szovjeteknél, illetve az oroszoknál. A Kreml urai inkább kihalásos alapon veszítették el posztjukat – bár megeshetett, hogy a riválisok erre rásegítettek.
Lehet, hogy mindabból, amit csináltam, az a legfontosabb, hogy egyszerűen, szavazással le tudtak váltani.
1964. október 15-én, megpuccsolása estéjén morfondírozott így Nyikita Hruscsov. Valóban szinte egyedülálló volt, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárát ellenlábasai már nem tették el láb alól, s a nyilvánosság előtt nem bélyegezték meg. További hét, szinte békés nyugdíjas év jutott osztályrészéül.
Az 1917 óta zajló szovjet–orosz történelemben kevés eset volt, amikor a Kreml első emberét nem a halál fosztotta meg birodalomvezető posztjától. Mihail Gorbacsov és Borisz Jelcin volt a két további kivétel – de ők egy olyan időszakban, amikor fölsejlett egy demokratikusabb Oroszország képe.
Megbuktatható-e Putyin, és kitől kell félnie?
Alaposan elszámolta magát az Ukrajna elleni háborút indító Vlagyimir Putyin, ezt az összecsapást ugyanis akkor sem nyerheti meg, ha az orosz csapatoknak végül sikerül elfoglalniuk a szomszédos országot és ráerőltetnek Kijevre egy bábkormányt. Az is biztos, hogy Putyin nem fog meghátrálni és egyre többen gondolják úgy, végül az orosz politikai elit józanabb tagjai megpróbálhatják eltávolítani az irracionálisan viselkedő államfőt.
A szovjet államalapító, Lenin ágyban, párnák közt halt meg. 1922 májusában szélütés érte, de állapotától függően még részt vett a politikában. További szélütések után 1923 márciusára már beszélni is alig tudott, majd 1924. január 21-én meghalt. Lenin gyászszertartásakor még nem volt egyértelmű az öröklés, sokan Lev Trockij hadügyi népbiztosra, a párt egyik legfontosabb, bár akkor már hatalmi harcokban támadott vezetőjére tippeltek.
Sztálin azonban az általánosan elterjedt történészfelfogás szerint egyszerűen rossz időpontot adott meg a távoli Dél-Oroszországban betegeskedő vetélytársának, így Trockij – hívei szemében baljós jelként – nemhogy beszédet nem mondott, de ott sem volt a moszkvai temetésen. Később ez az utódlási történet is halálos véget ért: Trockij előbb kegyvesztetté, majd a múlt század egyik leghíresebb politikai merényletének áldozatává vált 1940-ben, mexikói emigrációjában. A nevezetes jégcsákánnyal sebesítette meg halálosan egy moszkvai zsoldban álló spanyol kommunista, Ramón Mercader.