Orbán Viktor pózolása kitakar egy egész háborút

Kedd este, ahogy most már hetek óta minden nap, hangos robbanások voltak hallhatók Kijev városrészeiből. A többi naphoz képest az volt a különbség, hogy ezeket a robbanásokat a lengyel, szlovén és cseh miniszterelnök a saját fülével hallhatta. Mateusz Morawiecki, Janez Jansa és Petr Fiala ugyanis nem sokkal korábban Lengyelországban felült egy vonatra, és elutazott Kijevbe, hogy találkozzon Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel. Azért nem repülővel mentek, mert egy lengyel katonai gépet Oroszország veszélyesen provokatívnak minősített volna, ami értelemszerűen túl veszélyes lett volna.

Persze így is veszélyes volt, ahogy azt a lengyel külügyminiszter-helyettes, Marcin Przydacz is elismerte, de azt mondta, „az értékeink érdekében” megérte vállalni ezt a kockázatot. A látogatásról egyébként értesítették Oroszországot is, és Magyarország is tudomást szerzett róla. Legalábbis ez derült ki Havasi Bertalan válaszából, akinek arra az újságírói kérdésre kellett reagálnia, hogy Orbán Viktor miért nem ül ott a vonaton a régió többi vezető politikusával (a szlovák kormányfőt biztonsági okok miatt tanácsolták el az úttól). A kormányfő sajtófőnökének a hiányzást firtató kérdésre küldött válaszából kiderült: a magyar miniszterelnök is tudott a látogatásról, de most nem megy Kijevbe.

A miniszterelnök Kijev helyett Debrecenbe ment. Debrecen kétségkívül közelebb van a magyar–ukrán határhoz, mint Budapest és a Karmelita, de az orosz–ukrán háborútól, amelyet Orbán kollégái közelebbről is megnéztek, ugyanúgy távol van.

A kitelepülés mindenesetre apropót adott arra, hogy a mostanában magát a béke apostolaként keretező miniszterelnök mégiscsak egy harci helikopter mellett pózoljon (egész pontosan egy Airbus H145M típusú helikopterének a farokrotorját választották háttérnek).

Orbán Viktor hivatalos Facebook-oldalát végigfutva tulajdonképpen ez az első szó, ami eszünkbe juthat:

a pózolás.

Lehet a szomszédban zajló háborúnak megannyi hőse, áldozata és gonosza, a miniszterelnöki közösségi médiában a fókusz végig a miniszterelnökön van – miközben a közösségi oldalon kívül egyre kevesebb lapot osztanak neki.

Az egyik friss videón ez fájóan szembetűnő, már csak azért is, mert a fókusz lehetett volna az ukrán menekültek történetén is – sokkal többet tudtunk volna meg belőle a világból, amely körülvesz minket. Ehelyett látunk egy fontoskodó, parolázó miniszterelnököt, és a teljesen életszerűtlen jelenetet, amikor személyesen adja át az úti okmányokat az egyébként Olaszországba tartó kétgyerekes menekültcsaládnak. Nekik csak annyi szerep jut, hogy megkérdezzék a tolmácsot, hogy tényleg Orbán Viktor beszél-e hozzájuk, illetve, hogy aztán megszeppenve köszönetet mondjanak neki.

Büszkék vagyunk arra, hogy Magyarország eddig minden menekültet el tudott látni – mondja egy másik videóban a csengersimai átkelőnél a magyar–román határon. A videóban az ellátást egy kisebb stand jelképezi, itt a Vöröskereszt látja el enni- és innivalóval, gyümölccsel az érkező menekülteket. A legfontosabb feladatnak pedig Orbán Viktor monológja szerint a csengersimai átkelő megerősítése tűnik (!), hogy „jövő héten is képesek legyünk ugyanilyen hatékonyan fogadni a háború elől menekülőket.” A magyar–román határon.

Nehéz elvonatkoztatni attól, hogy ez is csak pózolás, különösen annak fényében, hogy a menekülteken ténylegesen segítő civil szervezetek szerint valójában ők látják el az állam feladatát. (Ennek arányait jól mutatja a magyar kormány Facebook-oldalának március 8-ai posztja, amelyben hírül adták, hogy addig az időpontig 178 894-en érkeztek Magyarországra, a katasztrófavédelem pedig 3252 embernek biztosított szállást. Vagyis több mint 175 ezer emberről mások gondoskodtak, már ha igényelték.)

Hogyan kell a cselekvés látszatát kelteni a cselekvés aktusa helyett? Orbán Viktor Facebook-oldalát látogatva mostanában tankönyvi illusztrációját kapjuk ennek.

A pózolás attól lesz az, ami, hogy nincs mögötte tartalom. Üresebb szavakat pedig aligha posztolhatnának a miniszterelnök oldalára.

Irány a határ! (Vagyis hát, Debrecen.) Határszemle! Mindenkinek segítünk! Ellenőrzés. Csengersimánál minden rendben! A koordináció működik.

A valamilyen formában az egész világot felforgató orosz–ukrán háború Orbán Viktor Facebook-oldalán az elmúlt napokban kizárólag menekültkérdésként jelenik meg – és persze apropóként a menekültsimogatásra –, vagyis kétségtelen, hogy korábban harciasan migránsozó Orbán Viktort egészen más pózban látjuk. A Kijevbe utazó kollégái közösségi oldalait végigpörgetve viszont az is jól látszik, ez az álláspont mennyire távol áll attól, ami ma európainak számít. Nem abban, amit megmutat, hanem abban, amit elrejt, amiről nem vesz tudomást.

Orbán Viktor oldalán feltűnően hiányzik néhány szó. Ha beírjuk a keresőbe azt, hogy Ukrajna, Oroszország, esetleg Volodimir Zelenszkij vagy Vlagyimir Putyin, egyetlen találatot sem kapunk. Mint ahogy a háború tétje is annyiban merül ki, hogy hány menekült érkezik Magyarországra, és mi lesz az olajjal és a gázzal – természetesen Magyarország energiaellátása biztosítva van, derül ki egy másik posztból. Hogy mi a valódi tétje ennek a háborúnak, ahhoz sokkal közelebb kerülünk Facebook-felhasználóként, ha a kijevi vonatra felülő politikusok oldalaiba nézünk bele.

Petr Fiala cseh miniszterelnök már a háború kitörésének másnapján, február 25-én lecserélte a hivatalos Facebook-oldalának a borítóképét egy „Ukrajna mellett állunk” feliratra.

A posztjaiban egyértelművé tette, hogy Vlagyimir Putyin nemcsak Ukrajnával háborúzik, hanem „más eszközökkel ugyan, de velünk is”. Szóvá tette a mariupoli szülészet elleni orosz támadást, amit feketén-fehéren háborús bűncselekménynek nevezett. Elítélte a Harkiv elleni orosz rakétatámadást, amelyben több tucatnyi civil halt meg és több százan megsebesültek.

„Az egész világ számára fontos, hogy világossá tegyük, nem fogjuk elfogadni a szabad és független Ukrajna elfoglalását. Putyint meg kell állítani. Tudjuk, hogy Putyin csak az erőből és határozottságból ért. Köszönjük, hogy támogatják az erőfeszítésünket. Dicsőség Ukrajnának!” – adott dióhéjban világpolitikai helyzetértékelést egy másik posztban. Orbán Viktor posztjaival szemben feltűnő az is, hogy Fiala oldalán nincs mismásolás, világos, hogy ki az ellenség, és kik mellé kell állni, mint ahogy az is, hogy mi a tét. A szavak így súlyt kapnak, az üzenetek pedig értelmet.

Orbán Facebook-oldalán sem a szavak súlya, sem az üzenetek értelme nem köszön vissza. Minden működik, mindenre felkészültünk – mantrázzák a posztok elmosva, eltakarva bármiféle konkrétumot. Vagy épp magát a háborút, Ukrajna jelenét és jövőjét, a helyzet súlyosságát és tétjét.

A rendkívüli idők egészen más interpretációját találjuk lengyel oldalon. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök Facebook-oldalának borítóképén is ukrán zászló lobog.

Ő többek között azt írja, az európai és amerikai politikai vezetőknek is el kellene menniük Kijevbe, és az ott élők szemébe nézniük, hogy értékeljék az életet és a függetlenséget. „Az ukránok a mi értékeinkért harcolnak – a nyugati világ alapjaiért! Ezért kell mellettük állnunk!” – tette világossá Morawiecki azt, ami Orbán Viktor Facebook-oldalán hangsúlyosan hiányzik.

Janez Jansa Facebook-oldalán többségében vannak ugyan a belpolitikai üzenetek, hiszen Szlovénia szintén választás előtt áll, de kampányban is lehet tisztességesen dönteni, így aztán azt ő is világossá tette egy posztban, hogy „Ukrajnában minden út európai út”, és hogy most hirtelen felismertük, hogy ténylegesen léteznek az alapvető európai értékek, amelyek most veszélyben vannak, és amelyeket most európaiak a saját életükkel védenek – Ukrajnában. „Jelenleg nincs Ukrajnánál európaibb ország az egész európai kontinensen” – tisztelgett a megtámadott ország előtt. „A ti harcotok a mi harcunk, és együtt nyerni fogunk” – tette egyértelművé, hogy ez nem a stratégiai nyugalom ideje.

Miközben a térség politikai vezetői Európa értékeit és biztonságát látják veszélyeztetve az orosz agressziótól, addig Orbán Viktor a Facebook-oldala alapján nem tud és nem akar távolabb tekinteni a menekülteknél, akik most hasznos háttérnek tűnnek a pózoláshoz. Az oldal adminisztrátorainak az energiája a megfelelő kormányfői pózok megtalálása mellett arra megy el, hogy kikerüljék Vlagyimir Putyin vagy Volodimir Zelenszkij nevének említését.

A szavak tiltólistára tétele azonban most különösen ismerős lehet valahonnan: Oroszországban börtön járhat azért, ha valaki háborúként emlegeti a speciális katonai hadműveletet. Vagyis nevén nevezi a dolgokat.