Vitéz Öreg, a 6-3 MVP-je – 100 éve született Hidegkuti Nándor
11 perc
2022.03.03. 17:30
A száz éve, 1922. március 3-án született Hidegkuti Nándor volt a magyar futballtörténet csúcsának a csúcsa, legnagyobb mérkőzésének legnagyobbja, a magyar gólok felének (ha nem érvénytelenítik egy szabályos gólját, akkor a többségének) szerzője, az egyetemes futballtörténet első hátravont, osztogató, támadásszervező középcsatára, aki nagyon osztályidegen lett volna Rákosi Mátyás Magyarországán, ha nem hamisítottak volna neki egy másik családtörténetet.
Édesapja vitéz volt és mérnök, édesanyja gyárigazgató. Óbudán laktak a Bécsi úton. Vitéz Hidegkuthy Károly tartalékos hadnagyot 1944 márciusában nevezték ki főhadnaggyá. (Honvédségi Közlöny, 1944. március 14.)
Vitéz Hidegkuthy Nándor rongylabdával tanult meg focizni a Bécsi út fölött a Bajzám-grundon:
Nekünk, a húszas évek vége felé valóságos tündérvilágot, mindent felülmúló örömet jelentett a grundbeli labdázás,
a rongyokból, a hazulról szerzett használt vagy kevésbé használt anyagból összegyúrt és szakszerűen átzsinegelt kis kerek labda, amely ugyan nem pattant fel a földről és bennragadt a tócsában, de mégis a legkorszerűbb sporteszközt, vég nélküli szórakozást jelentette mindaddig, amíg cafatokká rúgtuk.” (Hidegkuti visszaemlékezéseit az Óbudától Firenzéig című önéletrajzából idézzük, amelyet Fekete Pál formált könyvvé a labdaművész szövegei alapján.)
Az Újlaki FC kölyökcsapatában kezdte 12 éves korában, annak harmadosztályú felnőttcsapatában folytatta, amikor 15 éves lett. Onnan került be két évvel később az Óbudai Gázgyár másodosztályú csapatába.
Az Iskolai Értesítők szerint az ifjúnak nem volt sok esélye rá, hogy tanulás útján érje el szülei társadalmi státuszát. Az óbudai Kórház utcai fiúiskola második osztályán elégségessel csúszott át. A férfiszabók, majd a fodrászok tanonciskolájában bukkan fel a neve, aztán a Gázgyár focistájaként új hivatással ismerkedett meg: „Megismerkedtem egy új hivatással: a pénzbeszedéssel. Heti 33 pengő volt a fizetésem. Nyugdíjas álláshoz jutottam. (...) Szorgalmasan jártam az edzésekre, nem mulasztottam el egyet sem, pedig elég nehéz volt a munkám. Mint pénzbeszedő, miközben jártam a Rózsadomb és környéke házainak lakásait és leolvastam a gázórákat, azon tűnődtem, hogy a naponta megtett sok-sok emelet és a legyalogolt kilométerek elősegítik-e vajon erőnlétem fejlesztését vagy sem.” Bizonyára elősegítették.