„A szabadságot kivívni soha nem lehet egyszer s mindenkorra” – elkészült az Iványi Gáborról szóló dokumentumfilm
Meddig lehet egyensúlyozni az egyre szűkülő lehetőségek között, meddig lehet bírni a folyamatos küzdelmet? Ezt a kérdést tette fel Kalmár Judit, rendező és Kálmán István, operatőr-vágó: ők ketten az elmúlt két évben szorosan követték a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnökét, a hétfőn a NAV-akcióval újra a reflektorfénybe került Iványi Gábort. A Lelkek pásztora című portréfilm már elérhető a neten.
„2019 őszén két dolgot láttunk: először is azt, hogy Iványi Gábor intézményeitől pénzt és lehetőségeket vonnak el, másodszor pedig azt, hogy ő ennek ellenére is mindig megjelent akkor, amikor föl kellett szólalni a szegényekért, a menekültekért, a társadalom szélére sodródott emberekért. Sokszor szerepelt a hazai hírekben, számos interjú is készült vele, de feltettük a kérdést, hogy vajon ki is ő pontosan” – mondta lapunknak Kalmár Judit rendező arról, hogyan született az ötlet, hogy dokumentumfilmet készítsenek Iványiról. Kalmár és operatőr-vágó kollégája, Kálmán István az elmúlt két évben a lelkész nyomába szegődtek, hogy az ő portréján keresztül, de az elesettek perspektívájából mutassák meg a mai Magyarország egy szeletét.
Érdekelte őket, mi inspirálja Iványit arra, hogy újra és újra mások segítségére induljon, még úgyis, hogy az elmúlt tíz évben kénytelen volt elviselni a hatalom felől érkező támadásokat. A Lelkek pásztora című portréfilmben az alkotók nemcsak a Dankó utcai központba, hanem gyerekkora helyszínére, Szolnokra is elkísérték Iványit, ott voltak, amikor a NAV inkasszózta az egyház számláját, és akkor is, amikor a lelkész a Színház-és Filmművészeti Egyetem tiltakozó polgársága mellett szólalt fel (a tiltakozó oktatók és hallgatók csoportjából létrejött Freeszfe Egyesület kedden szolidaritási akcióval válaszolt a hétfői razziára).
„Gábor nyitott ember, a hétfői NAV-razzia során is látszódott, hogy higgadt és érdeklődő, még akkor is, amikor kicsit turbulensebb körülötte a légkör. Az egész személyiségében benne van az átláthatóság, így könnyen belement, hogy évekig kövessük, noha nem tudtuk, mennyit ad majd önmagából, a múltjából, azokból a motivációkból, amiért ő ezt az egészet csinálja” – fogalmazott lapunknak Kalmár.
A rendező szerint Iványi hihetetlen tempót diktált, így nehéz volt őt követni. „Elképesztően sokféle a tevékenysége, és mindig mindenhol ott van. Az egyik munkatársa aktívan segített nekünk abban, hogy ha történt valami, akkor ott tudjunk lenni. Ha tudtuk, hogy lesz egy sajtótájékoztató, mi is vettük a kamerákat és odarohantunk. Inkább azokat az egy-egy órákat volt nehéz megtalálni, amikor le tudtunk ülni nyugodt hangulatban beszélgetni vele, mert fontos volt nekünk, hogy ne csak az aktuális események szintjén maradjunk, hanem lássuk meg, ki is ő, hogy érezzük meg minél több színét az ő tevékenységének, lássuk az Oltalom Karitatív Egyesület munkáját vidéken és a Dankó utcában, lássuk a templomot Békásmegyeren.”
Kalmár elmesélte, hogy a két év alatt ők maguk is megélték azt a fajta kettős nyomást, amit Iványi cipel a vállán. „A hétfői razzia egy nagyon ijesztő erődemonstráció volt, de ott is határozott és nyugodt maradt – mindezt úgy, hogy közben erőt adott a körülötte lévőknek. Mi is átéreztük, milyen lehet a számára, hogy egyrészt mindenféle megszorításokkal és támadásokkal találja szemben magát, másrészt megpróbálja elérni azt, hogy azok, akikért ő dolgozik, minél kevesebbet érezzenek meg ebből. Hogy azok a kiszolgáltatott emberek, akiknek szükségük van a segítségére, minél inkább biztonságban érezzék magukat abban a rendszerben, amit ő a hosszú évek során felépített.”
Arról, hogy mennyire egyezik Iványi privát és nyilvános arca, a rendező elmondta: úgy véli, a hétfői élő videók sokasága alátámasztja azt a gondolatot, hogy a lelkész önazonos ember, és hogy az emberek láthatják ők dühösnek, csak az nála nem kulturálatlan indulattal, hanem éles és sarkos fogalmazással jár. „Egyetlen olyan rész van a filmben, amihez külön kértem az engedélyét. Van egy jelenet, amikor a NAV-elvonásokról beszél, és azt mondja, hogy:
„ebbe fogok belebetegedni, nem az öregségbe. Azt nem érzem.”
Szerettem volna ezt a mondatot megtartani, mert szerintem mindennek van egy határa, mindannyian elgyengülünk egy ponton. Ott már olyan hatalmas volt a nyomás, hogy beleláthattunk ebbe a szomorúságba. Utána persze erőre kapott, ment, csinálta tovább a dolgát” – magyarázza Kalmár Judit.
A rendező hozzáteszi, hogy van egy olyan aspektusa Iványi Gábor személyiségének, ami számára is meghatározó élmény volt. Kalmár szerint Iványi mindig a nagy ügyek fókuszában van, és kevesebbszer látjuk, hogyan viselkedik, amikor a kisemberek felé fordul. „Ezt sokszor nehezebb filmre vinni, mert a szereplők azt kérik: ne forogjon a kamera. Megdöbbentő, hogy ő lelkészként milyen lelkiismerettel őrizte a személyes kapcsolatait. Voltunk vele egy családnál, amelyhez tizenegy éve jár, ott az egyik családtag gyilkosság áldozata lett. Egy másik településen leült egy rászoruló családhoz, beszélgetett velük egy kicsit, vigaszt nyújtott nekik. Interjú közben felvette a telefont: valaki hívta, hogy megszorultak, kifogytak a tűzifából, az élelmiszerből. És azonnal intézkedett, mert tudta, kinek kell szólnia. Ezek az élmények nemcsak filmesként, hanem emberileg is meghatározó élményként maradtak meg bennem: a kontraszt aközött, aki ott áll a NAV-osok gyűrűjében, védi az intézményét és a fennálló hatalmat kritizálja, és aközött, aki a legnagyobb szeretettel nyúl a körülötte lévőkhöz.”
Arra a kérdésre, hogy a rendező mit gondol arról, miért lehet tüske a fennálló hatalom szemében Iványi, azt mondja: úgy véli, a filmben ezt Vásárhelyi Mária szociológus fogalmazza meg a legélesebben. „Ő mondja, hogy Iványi Gábor képvisel mindent, amit a hatalom nem: az odafordulást, a segítséget, az emberséget. És ott van az ő karakán kiállása is, hogy mindig ugyanazt mondja, és mindig ugyanazokat az értékeket képviseli. Szerintem nem tudják lenyelni, hogy Iványi nem hajlik meg” – tette hozzá.
A Lelkek pásztora saját finanszírozásban készült, az alkotók nem is pályáztak támogatásra: az első verzió tavaly ősszel lett készen, a végső változat pedig év végére. Az alkotók szeretnék, hogy a film külföldi fesztiválokra is eljusson, a honlapjukon pedig már egy mozijegy áráért megnézhető. A bevételek felét az Oltalom Karitatív Egyesületnek ajánlják fel, a maradékból pedig a filmet szeretnék reklámozni.
Ahogy megírtuk, hétfőn a Nemzeti Adó- és Vámhivatal házkutatást tartott az Iványi Gábor vezette Oltalom Karitatív Egyesületnél a Dankó utcában. Az egyesült ellenzék szolidaritási tüntetést tartott a helyszínen, mondván: a NAV akciója a lelkész és közössége ellen irányuló politikai akció. A demonstrálókat rendőrsorfal várta. A NAV később azt közölte, azért tartott házkutatást a székházban, mert a szervezet a gyanú szerint a dolgozóktól 2015 és 2019 között rendszeresen levonta a járulékot, de azt nem fizette be - a közleményben hárommilliárd forintot említettek. A MET erre úgy reagált: a magyar állam velük szemben ennek a négyszeresét halmozta fel. Közölték, a jogszerű teljesítést követően ebből azonnal rendezik hátralékaikat, de szerintük ez a helyzet nem is állna fenn, ha a magyar állam politikai megfontolásokból nem kezdte volna el sanyargatni a MET-et.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: