Szálasi volt híveitől a kommunistákig ívelt a németellenes "nagykoalíció" 1944-ben
6 perc
2022.01.17. 13:00
A fajvédők azért kerülhettek egy platformra a kommunistákkal, mert a zsidóknál is jobban gyűlölték a németeket. Ám a budapesti ellenállóknak esélyük sem volt – derül ki Bartha Ákos Véres város című új könyvéből.
HVG: Miért ment olyan simán az ország német megszállása?
Bartha Ákos: Horthy ezt azzal magyarázta az 1944. március 19-ei koronatanácson, hogy tőrbe csalták. Azért hívta Klessheimbe Hitler, hogy ne tudja „megorganizálni” az ellenállást. Valójában azonban senki sem készült katonai ellenállásra, Kállay Miklós miniszterelnök is legfeljebb emigráns kormány felállítását latolgatta. Pedig nem érte őket teljesen váratlanul Hitler lépése. Évek óta tárgyaltak az angolszász hatalmakkal, és benne volt a pakliban, hogy a németek erre katonai erővel válaszolnak. A passzivitáshoz az is hozzájárult, hogy úgy ítélték meg, túl sok esélyük egyébként sincs a németekkel szemben. 1944. március 19-én már bizonyosan nem is volt.
HVG: A régebbi történelemkönyvek mindezt a magyar tisztikar németbarátságával magyarázták. Valóban erős volt a szimpátia a nácikkal, a nyilasokkal?
B. Á. : Ezt az állítást már régen megcáfolták. Bizonyos értelemben németbarát volt a magyar tisztikar, de nem azért, mert a tisztek nácik lettek volna. Sokkal inkább a hagyományos katonapolitikai kapcsolatok, az első világháborús közös küzdelem emléke és a második világháborús szövetségesi hűség volt a motiváció. A nyilasok iránti szimpátiáról még kevésbé beszélhetünk, kevés főtiszt esküdött fel Szálasira.
Voltak kifejezetten németellenes főtisztek is, mint például Bakay Szilárd altábornagy, akire fel lehetett volna építeni a katonai ellenállást. A tisztek többsége 1944-ben aközött őrlődött, hogy a németeket vagy az oroszokat kell-e nagyobb veszélynek tekinteni. Még nagyobb baj volt, hogy ebben a kérdésben a „legfelsőbb hadúr”, Horthy Miklós sem foglalt egyértelműen állást.