Oszkó Péter: A közélet ne törzsi háborúskodásból álljon!
Az ország elemi érdeke, hogy az ellenzék egységesen sorakozzon fel egy közös jelölt mögött, és ne megint tét nélküli legyen a parlamenti választás – mondja Oszkó Péter üzletember, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere.
HVG: Vállalna kormányzati szerepet, ha jövőre győzne a mostani ellenzék?
Oszkó Péter: Nincs ilyen tervem, az üzleti életben ugyanis hosszabb távú vállalásokat tettem. Szeptemberben a cégcsoport technológiai befektetésekkel foglalkozó holdingját tőzsdére vittük, vagyis már nemcsak egy szűk, hanem egy nyilvános befektetői körnek is felelősséggel tartozunk. Azt a hajlamomat, hogy közéleti-gazdasági kérdésekben olykor véleményt nyilvánítsak, valószínűleg nem tudom levetkőzni, de nem lépek túl ezen.
HVG: Csak néhány hónapja van a tőzsdén az OXO Technologies Holding, mégis beszállt az előválasztási vitába, Dobrev Klárát támogatva. Azt bizonygatta, hogy ő képviseli a megfelelő szaktudást. Hogyan fogadta az eredményt?
O. P.: Higgadtan és normálisan. El kell jutni addig, hogy a közélet ne törzsi háborúskodásból, hanem konstruktív versengésből álljon, és az előválasztás számomra ilyen volt, azzal együtt, hogy olykor erős kijelentések is elhangoztak. De teljesen természetes, hogy a győztes lesz a közös miniszterelnök-jelölt, ezt soha egyikünk sem vitatta. A vitába pedig azért szálltam be, mert úgy gondoltam, legitimálni kell a jelölteket és magát az előválasztást, hogy lehetőleg minél többen vegyenek részt benne.
Ha győz az ellenzék, a NER-milliárdosoknak vallaniuk kellene titkos trezorjaikról
Elveszíthetik névtelenségüket a kormányközeli magántőkealapok végső tulajdonosai, ha a Fidesz tavasszal elveszti a választásokat. Az offshore-előnyöket ötvöző vagyonkezelési forma töretlenül népszerű ebben a körben, és elfedi a központi akaratot az ezermilliárdos vagyon mozgatásában.
HVG: Jócskán felborzolta a kedélyeket például azzal, hogy Márki-Zay Pétert futóbolondnak nevezte.
O. P.: Nem állt szándékomban. Azokat a kijelentéseket, amelyeket a sajtó felkapott, egy Facebook-kommentvitában tettem, nem számítottam rá, hogy egy-egy megjegyzésemnek ekkora súlya és nyilvánossága lesz. A szerencsétlen megfogalmazást pedig sajnálom, ezt korábban, az előválasztás alatt is mondtam már. Talán érthető a részemről:
voltam kormányzati pozícióban, utólag én is megkaptam az indokolatlanul erős jelzőket,
bosszantott, hogy azt hallom, elmaradt az elszámoltatás, illetve hogy aki nem egy adott jelöltet támogat, az automatikusan korruptnak minősül. Viszont mindezt percek alatt tisztáztuk Márki-Zay Péterrel az előválasztás után: ha egy választási versengésnek az a célja, hogy egy közös jelöltet kiválasszunk, akkor az előválasztás után nem a vitákat folytatjuk, hanem az együttműködést építjük és erősítjük. Hajlandó vagyok egyébként is elfogadni, hogy nem mértem fel elég jól az esélyeket, Márki-Zay szélesebb tömegeket tudott megszólítani, mint amire számítottam. Az ország elemi érdeke, hogy az ellenzék egységesen sorakozzon fel egy közös jelölt mögött, így valós, demokratikus választási versengés alakuljon ki jövő áprilisban, és ne megint tét nélküli legyen a parlamenti választás.
HVG: Pénzügyminiszterként ön adta át a tárcát az utódjának, aki azzal vádolta, hogy meghamisította a költségvetést. Ha most önnek kellene átvennie, milyen örökségre számítana?
O. P.: Egyrészt nem igaz, hogy meghamisítottam a költségvetést, másrészt ilyen vádakat nem is fogalmaznék meg a mostani kormánnyal szemben. Nem az én stílusom, és nem is gondolom, hogy meg lenne hamisítva, mert nagyon transzparensen látszik, hogy milyen állapotban van az államháztartás. A mostani válságot a világ másképp kezelte, mint a 2008–2009-es pénzügyi krízist: akkor az volt a követelmény, hogy mindenki tartsa féken az eladósodást, most meg az volt az általános recept, hogy költekezni kell, élénkítő intézkedéseket kell hozni, hogy a kereslet és a kínálat egyidejű szűkülését állami beavatkozással tompítsák. Csakhogy a magyar kormány ebben annyira eminens volt, hogy az államadósságot visszatornázta a tíz évvel ezelőtti szintre.