"Az egész világ egy Don Quijotéria" mondta Szinyei, majd derűs színekkel festett tovább
Dacból és kötelességtudatból szalasztotta el a világhírt, nem sokon múlt, hogy végleg le nem tette az ecsetet. Annyival kellett végül beérnie, hogy negyedszázaddal a Majális megfestése után legalább itthon felfedezték Szinyei Merse Pált. Mindez kiderül a Nemzeti Galéria e héten nyílt, Kép és kultusz című kiállításán.
Munkácsy Mihály mellett bizonyára Szinyei Merse Pál a magyar festészet legismertebb alakja. Legalábbis idehaza. Ki ne ismerné a Majálist, a Léghajót vagy a Lila ruhás nőt – az utóbbi reprodukciója, a bekeretezett esküvői fotográfiák mellett, szinte elengedhetetlen tartozéka volt a nyolcvanas évek lakásainak. Kádár János dolgozószobáját is egy Szinyei-festmény, a Pipacs a mezőn díszítette. Mindkét festő nemcsak az életművével, hanem az alakja köré szőtt kultusszal is kivételes helyet teremtett magának. Pedig elképzelni sem lehet két eltérőbb sorsot, személyiséget és életművet, mint a mindössze másfél évvel fiatalabb, ragyogó színekkel festő, impresszionisztikus Szinyeié és a komor, sötét, realista vásznairól híres Munkácsyé.