Fabricius Gábor: Lekapcsolódtam a közéletről, a ma tömegpszichózisa nem érdekel

HVG: Amikor filmjének a főhősét politikai okokból pszichiátriára küldték, ön nyolcéves volt. Milyen emlékei vannak arról a korról?

Fabricius Gábor: Egy gyermek is sokat megért, ha elhallgatás, rettegés, paranoia veszi körül. Kitörölhetetlen emlékem egy disszidálás előtti búcsúvacsora. A két gyerekkel együtt nőttem fel. Mondták, hogy ők most Kanadába utaznak, és soha többé, látogatóba se jöhetnek vissza. A veszteségérzet örökre megmarad. Később eljött ugyan a rendszerváltás euforikus pillanata, azonban téves elképzelése volt a magyar társadalomnak a demokráciáról. Sokan azt gondolták, hogy ez egyet jelent a gazdagsággal.

Az Eltörölni Frankot előzetese:

HVG: Mennyi a fikció az Eltörölni Frankot történetében?

F. G. : Semennyi. Minden egyes motívuma megtörtént valakivel. Felkészülés alatt sokat olvastam a Kádár-rendszer természetrajzáról, merítettem Hajnóczy Péter Jelentések a süllyesztőből című kötetéből, készítettem interjúkat olyanokkal, akiket elmebeteggé nyilvánítottak, noha nem voltak azok. Idővel már maguktól kerestek meg zárójelentésekkel, rendőrségi jegyzőkönyvekkel az áldozatok.