Székely Csaba: Az erdélyi magyarság nem adja meg saját kisebbségének, amit elvár a többségtől
Tabutéma kendőzetlen boncolgatásával a hallgatást kívánja megtörni Székely Csaba marosvásárhelyi drámaíró az Öröm és boldogság című darabjával. A Bányatrilógia szerzőjének legújabb művét a Budaörsi Latinovits Színházban, Alföldi Róbert rendezésében a minap mutatták be.
HVG: Csak nem a homofóbbá szerkesztett úgynevezett pedofiltörvény ihlette a színdarabot?
Székely Csaba: Ez szerencsés vagy szerencsétlen véletlen. Négy évvel ezelőtt született a darab, amikor még szó sem volt törvénybe írt kormányzati homofóbiáról, és nem is célzottan Magyarország számára írtam. Egyszerűen erdélyi melegekről akartam darabot készíteni.
HVG: Mi foglalkoztatta a témában?
Sz. Cs. : Az érdekelt, hogy az erdélyi magyarság hogyan viszonyul a saját kisebbségéhez. Képes-e azt a megértést, elfogadást nyújtani neki, mint amit elvár a többségi, román társadalomtól. Egyértelműen nem.
Ez egy társadalmi lecke: elvárja a többségtől, hogy megértő módon viszonyuljon hozzá, de ő ugyanazt nem képes nyújtani a saját kisebbségének.
S mindezt azzal magyarázza, hogy ez nem is igazán kisebbség, és akkor jönnek a kategóriák, hogy a homoszexualitás micsoda. Itt találkozik ez a dolog a „pedofiltörvénnyel”, amelyben össze van mosva, hogy perverzek, magamutogatók, bikinis-tangás polgárpukkasztók, meg hasonló. Jönnek azok a szövegek, hogy semmi baj velük, „amíg engem békén hagynak”.