Rév Marcell: "A magyar kormány LMBTQ-ellenessége szánalmas és egyben taszító"

Meglepte, hogy Enyedi Ildikó felkérte új filmje operatőri munkájára?

Teljesen váratlanul ért, és kicsit meg is ijedtem. Ildikó az egyik osztályfőnököm volt Máthé Tibor mellett a Színművészeti Egyetemen. Bár a miénk nem hagyományos tanár-diák kapcsolat volt – ő sokunknak azóta is mentora, szakmai iránytűje –, azért a felkérés másféle együttműködés kezdetét jelentette.

Milyen képi világban egyeztek meg? A kezdetektől az volt a koncepció, hogy tökéletesen megkomponált, szinte festői legyen minden egyes jelenet?

A film vizualitása annál sokkal organikusabban alakult, mint hogy leültünk és megbeszéltük, milyen esztétikai sarokpontok mentén dolgozzunk. Inkább arról beszélgettünk, miről szól a film, milyen hatásokkal, milyen érzéseket kell közvetítenie, milyen karakterek a főszereplők, milyen környezetben mozognak, mit jelent az őket körülvevő kor a történet szempontjából. Ehhez nyilván tartoznak technikai döntések, amelyek azon a ponton már magától értetődőek voltak, vagy ha nem, akkor is inkább intuitív módon hoztuk meg őket, arra a közös alapra támaszkodva, hogy értjük, miről szeretnénk filmet csinálni.