Tartósan drágul az élelmiszer, és van miért aggódni emiatt

Ki gondolta volna, hogy egy takarmánykeverő üzem telepítése filozófiai kérdéseket vet fel? Márpedig amint arról kezd gondolkozni valaki, hogy milyen összetételű táplálékot akar adni az állatának, következésképp miként is kell összeraknia a keverőüzemet, valójában azt is fontolóra kell vennie, mennyit akar költeni jószága jólétére, illetve mekkora legyen az állat ökológiai lábnyoma.

E két szempont ráadásul ellentmond egymásnak. A tejtermelés intenzitása például olyan mértékben nőtt bő fél évszázad alatt, hogy egy tehén ma már több mint négyszer annyit tejel, mint a múlt század közepén. Mindezt úgy sikerült elérni, hogy egy liter tejre vetítve háromnegyedével csökkent az állat takarmányenergia-igénye és kétharmadával a szén-dioxid-lábnyoma.

Csakhogy a fejlett világban az emberek már az állati jogok védelmével is behatóan foglalkoznak, a természetes tartási módok viszont nagyobb teret igényelnek: a szabadban lekocogott táplálékot pótolni kell, vagyis nő az állat energiaigénye és ezáltal az ökológiai lábnyoma is. Akárhonnan nézzük, az állat húsa ettől csak többe kerülhet, és ez még csak egyetlen szempont, amiért az ennivaló most jóval drágább, mint egy éve.

"A társadalom nem készült fel arra, hogy másfél-kétszeres áron vásárolja a csirkemellet"

A Baromfi Termék Tanács elnökségi tagja, Bárány László az "agresszív környezetvédőket" hibáztatja a tojás és baromfihús drágulása miatt, és azt mondja, hogy az állatbarát módon tartott csirkének az ökológiai lábnyoma is nagyobb lesz.