Olyan Szent István-napi ajándékot kap a nép, amilyet Orbán Viktor magának kívánt

A 6,6 milliárd forintba kerülő augusztus 20-ai ünnepségek egyik fő, az adófizetőknek körülbelül ugyanennyibe fájó attrakciója a Szent István-terem átadása a Budavári Palotában. Bár az építészek, restaurátorok, iparművészek által a semmiből újraalkotott, 83 négyzetméteres díszterem csillogása maradandóbbnak ígérkezik, mint a levegőbe pufogtatott színes rakéták fénye, a kormány az ünnepi alkalommal sem nagyvonalú.

A turistacsalogató terem látogatóitól a hónap végéig tartó ingyenes időszak után (a belépőjegyek jóformán már el is fogytak) már

a kormány által felállított Várkapitányság szedheti majd a 4 ezer forintos belépőjegyet, nem pedig a Budapesti Történeti Múzeum (BTM),

amely korábbi, jeles művészettörténészekből álló vezetése kezdeményezte, és szakértelmével, illetve a múzeumban őrzött anyagokkal hozzá is járult a terem újjáépítéséhez. Bár a termet a fővárosi intézményből szakították ki, és megközelíteni is csak a múzeumon keresztül lehet, mégsem ők üzemeltethetik.

A múzeum, amely korábban nagy lehetőségként várta a Ferenc József 1867-es magyar királlyá koronázása után épült terem újranyitását, most inkább szorong, hogy akár hajléktalanná is válhat. Ugyanis épp a felújítás kapcsán derült ki, hogy nincs is érvényes használati szerződés a főváros és az állam között: csupán egy, az ötvenes években született papír rendelkezik arról, hogy a palota déli, E épületének majd az 1967-ben megnyíló múzeum lesz a szívességi használója.

Ha tehát Orbán úgy akarja, bármikor kipenderítheti az intézményt a budai Várból, mint tette azt a Politikatörténeti Intézettel és a Néprajzi Múzeummal a Kossuth téren, az egykori Kúria épületéből. Kemény tárgyalások folynak tehát a Vár új attrakciója körül.