Surányi György: Súlyos megszorítás jön, bár a kormány ezt a szót nem ismeri

HVG: Kilenc évig tartó kamatcsökkentési ciklus után a Magyar Nemzeti Bank kamatot emelt. Jól időzítette?

Surányi György: Késve, de jó irányba indult el. A kamatemelés mértéke viszont szerény, a folyamat lassú és elhúzódó lesz, legalábbis most ez a kép rajzolódik ki.

HVG: Mivel havonta dönt a monetáris tanács az alapkamatról, tud gyorsítani, ha szükségesnek tartja.

S. Gy.: Igen, de már az első lépés is késve következett be. Az inflációs célkövetés keretei között a jegybank 18–24 hónapra tekint előre. Márpedig az infláció négy éve folyamatosan gyorsult, amit csak a pandémia, vagyis külső hatás szakított félbe 2020 elején. Emellett a forint tavaly nyár óta irreálisan, károsan gyenge szinten van, az eurónkénti 360-as kurzus maga is inflációt generál. Bár a 0,6 százalékos alapkamatot 0,9 százalékra vitték fel, hatásában ez csak 0,15 százalékpontos emelés, hiszen a fő szabályozó eszköznek, az egyhetes betétnek a kamata 0,75 százalék volt. Ilyen csekély mértékű korrekció 5 százalékos infláció mellett észrevehetetlen, hatástalan. A piacot, a várakozásokat abban az esetben befolyásolhatja, ha elhiszik, hogy felgyorsulhat a kamatemelés folyamata.

A kamatemeléssel szintet lépett Orbán Viktor és Matolcsy György belharca

A jegybankelnök hétfőn nekirontott a miniszterelnöknek, majd másnap a Monetáris Tanács kamatot emelt. A tét némi leegyszerűsítéssel az, hogy az eurónkénti 370 vagy 340 felé indul-e el a forint.

HVG: Ez a magyarázata, hogy a kamatemelés előzetes megszellőztetése utáni hetekben hat százalékot erősödött a forint, azóta viszont beállt az eurónkénti 350 közelébe?

S. Gy.: Valószínűleg, hiszen a piac nagyobb emelést várt. Az eurónkénti 350-es árfolyam nem elég ahhoz, hogy a meglévő inflációs nyomást érdemben mérsékelje. Legfeljebb szimbolikusnak tekinthető. Egyébként érdemes felidézni, hogy az MNB már tavaly tavasszal rákényszerült a kamatemelésre. Egyrészt már akkor is erőteljes inflációs nyomás érződött a gazdaságban, másrészt az unióban itt volt a leginkább negatív, vagyis az inflációhoz viszonyítva legkisebb reálkamat. Emiatt a forint árfolyama esésnek indult, ezt kellett a kamatemeléssel megfogni. Bár akkor nem az alapkamatot módosította az MNB, de az egyhetes jegybanki betét révén az effektív kamatot megemelte. A nyári hónapokban viszont már kamatot csökkentett, azt hiszem, elhamarkodottan, hiszen a forint eurónkénti árfolyama szeptembertől folyamatosan 360 felett volt. Ennek a leértékelődésnek az inflációs hatása nyilvánvaló.

Árt-e a Fidesznek a jegybank, ha most a kanyarban előzés helyett a kanyarban fékez?

Majdnem tíz év után, Matolcsy György vezetése alatt most először készül kamatemelésre a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa. A döntésben sokan azt látják, hogy a jegybank szembekerült az eddig hasonló módon gondolkodó kormánnyal, egy másik nézőpontból azonban épp hogy hozzájárul a maga eszközével ahhoz, hogy a Fidesz megőrizze népszerűségét a választások előtt.

HVG: Még idén áprilisban is ezen a szinten állt, mégsem lépett az MNB. Mi változott azóta?

S. Gy.: 2019 októberében a HVG-ben írtam egy cikket arról, hogy a jegybank túlságosan könnyen átsiklik a forint gyengülése és az infláció emelkedése fölött. Abban fölsoroltam az inflációs tényezőket: az alapvetően laza költségvetést, amely az uniós források erőltetett, gyors lehívásával párosult, az évek óta tíz százalékot meghaladó béremelést, a globálisan is példátlanul alacsony, negatív reálkamatot, a hitelállomány túl gyors bővülését. Hozzátettem, hogy ezt az inflációs folyamatot csak külső sokk szakíthatja meg. Ezt tette meg 2020 tavaszán a pandémia, de ne feledjük, hogy előtte az infláció már 4,7 százalékon állt. A járvány kitörését követő válság hónapjaiban mérséklődött ugyan, viszont

az árfelhajtó tényezők nem tűntek el. Azokhoz az MNB maga is vastagon hozzájárult, megannyi csatornán öntötte a pénzt a gazdaságba.

Még idén áprilisban is megemelte a növekedési hitelprogram és a növekedési kötvényprogram keretét, masszívan kiterjesztette állampapír-vásárlását. A gyorsuló infláció mellett egyre alacsonyabb reálkamatok miatt a forint erős leértékelődő nyomás alá került, egy év alatt eurónként 30 forintot romlott. Közel tíz százalékot.