Kovács Dániel: "A modernista épületek elutasításával a személyes történeteinket is megtagadjuk"

HVG : A 2021-es (május 22-én nyíló) velencei biennálé magyar pavilonjának kiállítására a Kádár-kori modernizmus 12 épületének – köztük a Déli pályaudvar, a Planetárium, a Róbert Károly körúti Domus Áruház, a Dob utcai Trafóház, a várbeli Villamos Teherelosztó – újragondolására kértek fel térségbeli építészirodákat. Mennyire lehet és kell átalakítani ezeket a brutalista épületeket?

Kovács Dániel: Több rugalmasságra lenne szükség annak eldöntéséhez, hogy mit tartsunk meg, mit vessünk el, mit alkossunk újra. Ráadásul sajnos nagyon kevés – abból a korból mindössze tucatnyi – ház élvez műemléki védelmet, így valójában hatalmas lehetőség lenne ez az épületállomány az építészek és a beruházók számára. Ám most két végletet látunk, az esetek 99 százalékában a bontást, és néhány nagyon kiemelkedő épület esetében a klasszikus műemléki védelmet.

Azt gondolom, hogy az 1960-as, 1980-as évek modern épületeinél a legtöbb esetben nincs is helye a merev, műemlékes szemléletnek.

Mi épp arra akartuk felhívni a figyelmet a projektünkkel, hogy ennél összetettebb módon kellene kezelni a problémát. A részt vevő építészek nem konkrét felújítást terveztek meg, hanem gondolataikkal, felvetéseikkel azt akartuk megmutatni, hogy el kellene indulnia egy diskurzusnak, gondolkodásnak az egyes épületekről, tervezőkről, a korról, a kánonról.

Kovács Dániel művészettörténész///Merjünk gondolkodni

Kiss-Kuntler Árpád

HVG : Egy romos, századfordulós tucatbérházba belelátjuk a régi fényét, még a társadalom is megmozdul a bontás ellen, de egy lepukkant, 1960-as, 1970-es évekbeli modern épületen csak szörnyülködünk, eszünkbe sem jut, hogy felújítva izgalmas lehetne. Vajon miért?

K. D. : Kevés idő telt még el, hogy értékként, a múlt részeként tekintsünk rájuk. Az sem segíti a közmegítélést, hogy alig van jól sikerült felújítás.