Laborczi Dóra teológus: A szabad lelkiismeret és a hit veszélyes minden elnyomó hatalomra

1521. április 18-án, a wormsi birodalmi gyűlésen Luther Márton a császári felszólítás ellenére sem vonta vissza tanait, mondván, hogy ő „a Szentírás foglya”, és hogy

nem tanácsos az embernek a lelkiismerete ellen tenni.

A reformátor nemcsak nagy kockázatot vállalt a nyílt vitával, hiszen korábban már pápai átok is sújtotta – eretneknek nyilvánították –, mégis megjelent Wormsban.

Ma 500 éve kezdődött a katolikus egyház középkori hatalmának vége

Ma van a félezredes évfordulója annak, hogy X. Leó pápa kiátkozással fenyegette meg az egyház morális állapota és a búcsúcédulák miatt tiltakozó Luther Mártont. Luthert ez sem tántorította eszméitől, a kiátkozás megtörtént, ezzel megkezdődött a reformáció, amelyből több protestáns egyház is született.

Valószínűleg jól mérte fel a lehetőséget is, amit az ügy számára megnyerhetett: ezzel a vállalásával a lelkiismeret és a szabad akarat egyik legtöbbet idézett, ikonikus alakjává is vált. A kockázat valós volt, hiszen miután Luther és az őt támogató fejedelmek Wormsot elhagyták, a császár birodalmi átokkal sújtotta őt: bárki szabadon üldözhette és megölhette.