A világjárványban is ütésállónak bizonyult a nemzetközi műtárgypiac

Nem hullottak örömkönnyek, de a megkönnyebbülés érezhető volt, amikor az Art Basel és partnere, a svájci UBS pénzintézet néhány napja kiadta a nemzetközi műkereskedelem tavalyi évét összefoglaló, Clare McAndrew gazdasági elemző által írt jelentést.

Bár az előzmények és az első fél év számai ennél jóval nagyobb bajt sejtettek, a visszaesés az előző évhez képest 22 százalékos volt. A pandémia eleve kissé leszálló ágban találta a piacot, amely már 2019-ben is csökkenő forgalmat könyvelt el, és jócskán elmaradt a 2014-ben elért 68,2 milliárd dolláros rekordtól. A tavalyi 50,1 milliárd dollár mégis tisztes eredmény egy olyan ágazattól, amelyet a lockdown a vásárlói hangulat általános romlásán túl is igen komolyan sújtott, hiszen az „áru”, azaz a műtárgy megtekintése élőben, a személyes kapcsolat a kereskedővel a sikeres üzletnek az átlagosnál jóval fontosabb feltétele. És, főleg a prémium szegmensben, kevés az olyan áru, amelynek megszerzése annyi utazást feltételez, mint egy műalkotásé – gondoljunk csak a nagy művészeti vásárok globális közönségére.

Miután az „online” lett a kulcsszó, a műkereskedelem sem tehetett mást, mint hogy beálljon a sorba, és legyőzze a virtuális térbeli eladással szembeni, a műtárgypiacon mindmáig érezhető ellenállást.