Egy demokratikus tömeggyilkosság krónikája – 60 éve volt a párizsi mészárlás
Charles De Gaulle Franciaországa erősen centralizált, elnöki köztársaság volt, de mégiscsak megfelelt a parlamentáris demokrácia normáinak. 1961. október 17-én azonban a rendőrség Párizsban olyan tömegmészárlást hajtott végre, amely példátlan a parlamentáris demokráciák történetében. A gyorsan feledésbe merült hatósági tömeggyilkosság áldozatainak pontos száma máig ismeretlen, de valószínűleg százas nagyságrendű.
1954-ben a francia gyarmati hadsereg súlyos vereséget szenvedett Vietnamban, és ugyanebben az évben Algériában is megkezdődött a Front de Libération National (FLN) vezetésével a francia gyarmatosítók elleni harc, amely 1962-ig, Algéria önállóvá válásáig a különböző becslések szerint 700 ezer – 1 millió halálos áldozatot követelt. Az 1950-es, 1960-as évek fordulóján a korábbi afrikai gyarmatok nagy többsége önálló országgá vált. Amikor De Gaulle tábornok 1958-ban visszatért a hatalomba, és a válságba sodródott negyedik köztársaság után megalakította az ötödiket, már tudta, hogy Algéria gyarmati státusza fenntarthatatlan.
Folytak már az (alig) titkos tárgyalások Franciaország és a Tunéziában működő ideiglenes algériai kormány között. Algériában jelentős francia kisebbség élt. Sokuknak már a nagyapja is ott született, hiszen először a 19. század első felében vándoroltak be oda tömegesen franciák. De Gaulle igyekezett más erőket találni a radikális nacionalista FLN-n kívül, amelyeknek átadhatná a hatalmat. Olyan megoldásra törekedtek, amely biztosítja a franciák számára, hogy franciaként élhessenek tovább az országban, a vagyonuk védve legyen az államosítástól, ne uralkodjon rajtuk a muzulmán többség.
Azzal a tervvel álltak elő, hogy az európaiaknak és a franciapárti muzulmánoknak a többségtől való szétválasztásával államszövetséget hoznak létre, és annak a két részét fokozatosan, hosszabb idő alatt egyesítik. Ez a megoldás az FLN számára elfogadhatatlan volt.