Muki bácsi, az (ir)reálpolitikus – a 75 éve elhunyt Bethlen István portréja

Régi főnemesi családok (anyai részről a Telekiek) sarjaként kezdte meg életét 1874. október 8-án Marosvásárhely közelében, Gernyeszegen. Erdélyi nemesi kastélyokban nevelkedett kilencéves koráig. Akkor aztán elküldték Bécsbe, a Mária Terézia által nemesifjúk nevelésére alapított Theresianumba, ahol tíz év alatt úgy kikupálták, ahogy egy főnemesi ifjút kell. Megtanulta az öt legfontosabb holt és élő nyelvet, lovagolt, vívott, lövöldözött, ahogy illik. Kitűnően leérettségizett. Budapesten tanult jogásznak. Az alapszigorlatot ugyan nem tette le, de attól még nyugodtan jogászkodhatott pár évig a fővárosban. Közben hosszabb tanulmányutat is tett Angliában. Mosonmagyaróváron mezőgazdász diplomát szerzett, aztán visszament Erdélybe, hogy öröklött földbirtokán gazdálkodjék. Országos szinten nem tartozott a gazdagabb főnemesek közé, de Maros-Torda megyében mindenesetre ő volt a legnagyobb úr.

A főúri családok körében nem szokatlan módon unokatestvérét, Bethlen Margitot vette feleségül, aki másfél évtizeddel később háromgyermekes anyaként elindult és sikereket ért el az írói pályán.

1901-ben a kormányzó Szabadelvű Párt színeiben választották először képviselővé. 1904-ben átült a függetlenségi 48-as ellenzékhez, egy évtizeddel később pedig az Alkotmánypárthoz csatlakozott, és egyre inkább a kiegyezéspárti 67-esekhez közeledett (vissza).

Bethlen politikai mozgását két tényező határozta meg. Egyrészt a 19. századi társadalmi berendezkedés, másrészt Erdély megtartásának szempontja.

Bethlen számára a modernizáció lezárult a nemesség privilégiumainak megszüntetésével. Sem az általános választójogon alapuló tömegdemokráciát, sem szocialista vagy náci diktatúrát nem kívánt hazájának, és olyan állapotokat sem, amelyben a földesurak, a földbirtokos osztály dominanciája megtörik. A 20. században lehetséges társadalmi rendszerek helyett a 19. századi folytathatatlant kívánta folytatni.