Kőváry Zoltán: A lázadás a művészet lényegéhez tartozik – válasz Barabási Albert Lászlónak

Barabási Albert László neve valószínűleg mindenki számára ismerősen cseng: világhírű magyar hálózatkutató, fizikus, tudományos sikerkönyvek szerzője. Mivel nem értek sem a hálózatelmélethez, sem a fizikához, ezért nem érzem feljogosítva magam arra, hogy véleményt formáljak munkásságáról. Ennek a cikknek a megírására is csupán azért vetemedtem, mert az utóbbi időkben sűrűn beleütköztem Barabási Albert László művészettel, kreativitással kapcsolatos egyes következtetéseibe, amelyeket a hálózatkutatás eredményei alapján vont le.

Ezek a kijelentések bennem, aki pszichológusként és bölcsészként mintegy másfél évtizede foglalkozom művészetpszichológiai kérdésekkel és a kreativitás problémáival, némi megütközést keltettek, mivel ellentmondanak a történeti tapasztalatnak. Az egyik ilyen állítása, hogy a sikeres művész sosem lázadó, hanem jóban van az establishmenttel, tehát konformista, és már a saját korában elismert, ezért a „meg nem értett rebellis művész” mítoszát, aki csak a halála után kezd el hatni, el kell felejteni.

A másik gondolatát szó szerint tudom idézni a legutóbbi HVG-interjújából: „Megszokott folyamat, hogy a művészet befogad a tudományból gondolatokat, formákat, de arra nincs igazán sok példa, hogy ez fordítva történik. Valaha képzőművésznek készültem, behoztam mindazokat a módszereket a tudomány reprezentációjára, amit a művészetben tanultam.”

Barabási Albert-László: „Úgy gondolok a Covidra, mint a tudomány számára vissza nem térő alkalomra"

Az ételen keresztül a szervezetünkbe bejutó molekuláktól a Covid kezelésére hatékony gyógyszerekig, a művészi intézményrendszerek és digitális műtárgypiac hálózatától egy új művészeti ág, a data art létrehozásáig a társadalom, a tudomány, a művészet izgalmas területeit is behálózza a fizikus, hálózatkutató Barabási Albert-László munkássága. Interjú.

Szerintem ezek a következtetések megkérdőjelezhetők.