Minitaxizás gebinben: így bukott meg egy szexista vállalkozás a szocializmusban
Nemcsak az interneten van kevés nyoma a szolgáltatásnak, hanem a fővárosiak zöme sem emlékszik ötven év távlatából a mini taxikra. Nem csoda, hiszen csak négy évig robogtak az utakon Zastaváikkal a légikísérős formaruhákba bújtatott sofőrhölgyek.
Divat a mini, divat a maxi, a legnagyobb divat a mini taxi!
Valahogy így szólt a Volán szignálja az induló új szolgáltatásukról, melynek álláshirdetése – szintén visszaemlékezések szerint – azt a ma már elfogadhatatlannak szánt kitételt is tartalmazta, hogy kimondottan csak csinos, fiatal hölgyeket várnak a pozícióra.
Kicsi, fehér színű, Volán-logós Zastava 750-eseket kellett vezetni a fővárosban, és elég volt hozzá friss jogosítvány is. A karakteres olasz Fiat jugoszláv féltestvére pilótáján kívül kényelmesen még egy, szűkösen talán három embert bírt el, a sűrű forgalomban pedig fürgén cirkált. Ezért is esett a választás erre a játékautónak ható modellre, mert a Volán az egyutasos, városon belüli taxizásokat szerette volna kevésbé kapacitáspazarlóvá tenni.
A szolgáltatás 1969-es debütálásakor ötvenen kezdték meg a fuvarszolgáltatást, melyet néhány hónap működés után az akkor frissiben, 1970-ben alakult Volántourist vett át az anyavállalattól. Érdekesség, hogy a start előtti napon a minik első útja Szegedre vezetett, így járatták be (akkoriban az új kocsiknál ez ajánlott volt) a vadonatúj kiskocsikat, és még aznap visszaautóztak egy hosszú sorban velük Budapestre.