Szalai András: "A neociki mutálódik, mint a koronavírus"
5 perc
2021.02.23. 15:00
A Kádár-kockákból felhúzott családi házas telepektől görbe út és bizonytalan ízlés vezetett az alpesi stílusú családi házig. Az egyetemi tanár-művészettörténész albumában megelevenedik a löttyintett beton, a téglatapéta, a romantikus kármentők világa.
HVG: Mi a könyv műfaja? Építészeti stand-up vagy környezetkulturális teleregény?
Szalai András: Az 1980-as évek végén egy Somogy megyei kis faluban, Magyarlukafán az Iparművészeti Főiskola építészhallgatóival voltunk nyári gyakorlaton. A főiskola könyvtárosával, Bodor Ferenccel, a későbbi legendás Tölgyfa Galéria igazgatójával mi voltunk a vezetők. Amíg a diákok dolgoztak, mi néha kirándultunk. Ahogy mi neveztük,
pánerotikus mocsártúra keretében így jutottunk el Ceglédpusztára, ahol egy régi, elhanyagolt majorsági épület falán egymástól másfél méterre volt két zászlótartó, ami pontosan kifejezte a helyzetet: az egyik tetejére egy fémből készült nemzeti zászlót hegesztettek, a másik tetején egy valószínűleg maradék anyagból kirakott ötágú csillag volt .
HVG: Ez volt a nemzeti forma és a szocialista tartalom tökéletes találkozása egy kompozícióban?
Sz. A.: Az installációt annyira jellemzőnek és kifejezőnek találtam, hogy ez lett A kis magyar snassz és neociki című album címlapja. A további országjárásokon egymás után készültek fotók a helyi érdekű épületekről, családi házakról és családi mellékesekről, üzletportálokról, műemlékekről, amiket akkor hordalékképeknek gondoltam, de aztán kikerekedett belőlük egy vetített képes előadás-sorozat. Bodor azt mondta, ez a gyűjtés, meg az ezeket bemutató előadások a magyar snassz dokumentumai. Amikor később egyre több hallgató látta a korban már hozzánk közelebbi időszakot mutató képeket, az egyikük – Kismarty-Lechner Balázs – elnevezte azokat neocikinek. Ebből lett a hatvanas évektől máig tartó építészetet, a vizuális és környezetkultúrát bemutató vizuális stand-up, most pedig egy könyv, amit mindenki ülve olvashat és lapozgathat. Ezért én ezt a korpuszt vizuális sit downnak is szoktam nevezni.
