Trump kísértetiesen úgy küzd a rasszizmus beismerése ellen, ahogy Orbán a gender ellen
Donald Trump elnöksége végén hadjáratot indított az amerikai intézményrendszer rasszista alapjait vizsgáló kritikai rasszelmélet ellen, szövetségesei pedig azon vannak, hogy az véletlenül se befolyásolhassa az oktatást. A magyar kormány hasonlóan bánik a társadalmi nemek kérdésével, azt gondolva, hogy ha nem tanítják, akkor nincs is. Az itthon még kevéssé ismert kutatási terület támpontokat adhatna ahhoz is, hogyan lehet javítani a cigányság helyzetén.
A képlet a következő: vegyél egy relatíve új, az átlagember számára nehezen megérthető tudományos témát, amely társadalmi egyenlőtlenségeket igyekszik proaktívan megközelíteni. Ezután válaszd ki belőle azokat a gondolatokat, amelyek szembemennek a konzervatív ideológiai pozícióddal. Ezt követően pedig kezdd el nem csupán megbénítani a tudományágat, hanem helyezd is el a laikus szemmel lényegtelen témát a választóid tudatában úgy, mintha egy mindent átszövő, erőszakos propaganda lenne a hagyományok, leginkább a nemzet és a többségi társadalom ellen. Az idehaza a genderüldözésből gyanúsan ismerős forgatókönyvet ezúttal az Egyesült Államokban viszi színpadra a Republikánus Párt, nem kis mértékben Donald Trump elnökségének utórengéseként.
A kiválasztott téma ezúttal a Critical Race Theory (CRT), magyarul kritikai rasszelmélet. Itt is egy bonyolult, társadalmi önreflexióra sarkalló témáról beszélünk: a CRT egy eredetileg jogtudományi fogalom, amelynek középpontjában az áll, hogy
az emberi rassz kérdése egy társadalmi konstrukció, amely az elnyomásra adott okot a történelem folyamán, a rasszizmus jelenségét pedig nemcsak egyéni szinten, hanem intézményesen is át kell gondolni és ki kell küszöbölni.
A mindössze negyvenéves múltra visszatekintő, de több jog- és társadalomtudományi ágban szerepet játszó kutatási terület lényege, hogy a rasszizmust az azt eredendően magában foglaló rendszeren belül kell értelmezni.
Köztudott, hogy például a jövedelem, bűnözés, egészség, lakhatás vagy az oktatás területén a nem fehérek hátrányban vannak, ezért ezt vizsgálva muszáj figyelembe venni azokat az elnyomó történelmi struktúrákat, amelyek létrehozták a társadalmi választóvonalakat – nem szabad a rasszizmust lezártnak tekinteni azzal, hogy „tilos”. A kritikai rasszelmélet célja, hogy a múlt feltérképezésével megdöntse a fennálló hierarchiákat.