Tóta W.: Számontarthatják, mit telefonoztam

Nem történt illegális megfigyelés

– állítja egybehangzóan az összes illetékes miniszter. Újságírókat, ügyvédeket, politikusokat figyeltek meg a Pegasus kémprogrammal – ezt pedig széles körű, alkalmi civil szövetség jelentette be, az Amnesty Internationaltől másfél tucat komolyan vehető sajtótermékig. Mi a megfejtés? Az egyik, hogy Soros – de ezt hagyjuk meg a bohócoknak.

A másik, hogy történt megfigyelés, csak éppen az nálunk nem illegális. Erre utal a TASZ elemzése is: Európában egyedülálló az a nagyvonalúság, ahogy a magyar törvények szabályozzák a titkosszolgálatok működését. Nem szükséges konkrét bűncselekmény gyanúja, sem bárhol iktatott nyomozás. Elég, ha az igazságügyi miniszter aláfirkant egy papírt – és ezt megteszi napi rendszerességgel –, miszerint a szolgálat feladatainak ellátásához ezt a személyt figyelni kell. A feladat pedig igen tágan értelmezhető.

Máshol ebbe belebukna a politika - interjú Szabó Máté Dániel jogásszal a megfigyelési ügyről

A Pegasus nevű szoftverhez kapcsolódó megfigyelési ügy kivizsgálása nem érdeke a kormányzatnak, de ha be is bizonyosodna a törvénytelenség, komoly jogi, pláne politikai következményei ennek aligha lennének - mondta Szabó Máté Dániel, a Társaság a Szabadságjogokért szakmai igazgatója.

Mindez a felismerés nem más, mint a legjobbkor jött illusztráció ahhoz, hogy a jogállamisággal mégiscsak lehet itt valami gond. E kérdést tárgyalja a héten az Európai Bizottság.

A titkosszolgálat dolga ugyanis körülbelül „az állam érdekeinek védelme” felderítés, megfigyelés, lehallgatás és még ennél is sötétebb módszerek által. Na de mi az állam és annak érdeke? Jogállamban, működő demokráciában ez nagyjából egybeesik a társadalom, az egész ország céljaival.

Vajon érdeke-e az államnak, hogy korrupciós ügyeken dolgozó tényfeltárók megfigyelésére költsön fejenként húszmillió forintot? A széles tömegeknek nyilvánvalóan az a jó, ha a húszmilliót hozzácsapják a lottónyereményhez, vagy iskolatejet vesznek belőle, az oknyomozókat hagyják dolgozni, a feltárt bűncselekményeknek pedig következményük van. A hatalmon lévő klikknek viszont érthetően érdekében áll, hogy lopás közben ne zavarják, a közönség meg foglalkozzon inkább bármi mással. És semmi sem drága azért, hogy védekezzen a leleplezés és a kritika ellen, akármilyen eszközzel.

Kimondja ezért: az állam én vagyok. És onnantól tényleg államérdek a felséges urak nyugalmának garantálása.

Meg is lehet indokolni a sajátjainak: ha azok jönnek, akkor vége a nemzetnek, márpedig ha a propagandaminiszter autóiról és helikopteréről értesül a nép, akkor esetleg letér a helyes útról.

Az valamiért nem opció, hogy a támadási felületet a lopás abbahagyásával csökkentsék.

Csak hát ezt már kifelé tényleg nehéz eladni jogállamként meg normalitásként. Európában abszolút abnormálisnak, a transzneműségnél jóval deviánsabbnak számít, ha egy kormány újságírókra és ellenzékiekre dolgoztat a titkos­­szolgálattal. Ahogy az is, hogy a szolgálatok széles körű, az ellenzéket is bevonó kontroll nélkül működjenek. Nem az eszközök, a high-tech, a titkosszolgálat létezése tabu, hanem hogy kínai, orosz és egyéb kémek vagy szervezett bűnözők helyett a legitim politikai versenytársak és a sajtó ellen vessék be ezeket.

Nyilvánvaló, hogy a nemzetközi oknyomozás nem csupán néhány telefonszámot halászott elő, és van még hátra ebből a sztoriból. Ezt sejti a magyar kormány is, ennek tudható be a talányos és óvatos cáfolat: illegális megfigyelés nem történt. Amennyiben beigazolódik, hogy ami történt, az nálunk normál üzem, akkor ebből ugyanúgy nincs más kiút, mint a korrupcióból. Integrálni kell a rendszerbe, és megmagyarázni a jobbágyoknak, hogy Szauron szeme az ő biztonságukat szolgálja. Hogy teljesen oké az a szabályozás, amely szerint minden eszközzel megfigyelhető az, akire azt mondjuk, hogy Soros. Vagy aki bármi okból útban van. Vagy rosszkor volt rossz helyen, vagy látott valamit, amit nem kellett volna.

Pegasus-ügy: A Fidesz joggal tart attól, hogy egy kormányváltás után minden kiderül

Több lehetőség is van a megfigyelési ügy kivizsgálására, de ebből a Fidesz egyet már kilőtt, és valószínű, hogy a másik kettőben, a parlamenti vizsgálóbizottság létrehozásában, illetve a nemzetbiztonsági bizottság ténymegállapító vizsgálatában sem lesz partner. Erre pedig politikai megfontolásból folyamodhatnak a kormánypártok.

Sebzetten sarokba szorított vad lehet a magyar kormányból, ha a vád beigazolódik. Európában és Amerikában páriává lesz, a novicsokkal szerencsétlenkedő orosz orgyilkosokkal kerül egy szintre.

A felelősök leléptetésével szokás szerint elkésik; mire erről döntés születne, már az egész elit cinkos lesz – többek között a mostani megszólalásai által. A világban végképp csak ott maradnak barátai, ahol efféle módszerekkel élnek. Magyarországon pedig azok, akik nem fogják fel, hogy ennek ők is bármikor a rosszabb végén köthetnek ki. Hát, őket nem polgárként szoktuk meghatározni.

Ha mindez igaz, akkor nem lesz más lehetőségük, mint bebizonyítani, hogy ez a módszer helyes, mert a haza ellensége, aki velük szembeszáll. Tudni fogják, hogy ingatag az érvelés, és előbb-utóbb érezni a nyomást. Pánikreakcióként elő is vehetik, amit összefüleltek eddig, bosszúból, vagy mert hátha számít valamit a hatalom megtartásáért folytatott harcban. Amely élet-halál kérdésévé válik. A tét egyre növekszik minden további bűncselekménnyel, kapuzárási pánikban behúzott közvagyonnal, minden újabb hatalmi visszaéléssel. Mert egyre súlyosabb a kard, ami lóg a nyakuk felett.

És akkor körbeértünk. Azt a rendszert már láttuk. Ránk hagyta többek között súlyos titkos­­szolgálati örökségét, megnyomorított sorsokkal, sötét zsarolásokkal és harminc éve rejtegetett ügynöklistájával. Úgy látszik, ők nyertek. Eddig.

A szerző a HVG munkatársa