Lengyel László: A Matolcsy–Orbán hideg polgárháborúról
A magát sokadik alkalommal átvertnek gondoló vezető és az "elhagyott barát" összecsapása. Ahogy annak idején Simicskára, immár Matolcsy Györgyre sincs szüksége Orbán Viktornak. Vélemény.
Matolcsy jelentős kamatemelést hajtott végre, egyben erős támadást intézett a Magyar Nemzetben a túlfűtő költségvetés és ezzel az orbáni választási politika ellen. A Matolcsy–Orbán hideg polgárháború kitörése több mint repedés az Orbán-rendszeren, bizonyos szempontból olyan súlyú, mint az Orbán–Simicska-belháború. Mindkét esetben a hatalom belső körében lévők személyes érzelmeiről, súlyos és kölcsönös sérelmeiről van szó:
Orbánnak valóban fizikailag jobbkeze volt Matolcsy, ahogy talán jobblába Simicska.
Miként a szövetség és barátság életre-halálra szólt, és bizonyos szempontból két önálló ember szoros bizalmi kapcsolatáról – Orbán kivételessége, hogy nála léteznek mély kapcsolatok is –, a szakítás, a válás ugyanígy életről és halálról dönt, amikor a kölcsönös bizalom elvész, s helyébe a kölcsönös gyanakvás és félelem lép, a szeretetet felváltja az engesztelhetetlen gyűlölet.
A kamatemeléssel szintet lépett Orbán Viktor és Matolcsy György belharca
A jegybankelnök hétfőn nekirontott a miniszterelnöknek, majd másnap a Monetáris Tanács kamatot emelt. A tét némi leegyszerűsítéssel az, hogy az eurónkénti 370 vagy 340 felé indul-e el a forint.
Matolcsy György látszólag puha, engedékeny és vidám kalandor, de tudom, hogy létezik egy kemény belső magja, melyet, ha megsértenek, akkor hisztérikus dühhel kíméletlenné válik, nem bocsát meg, mert a maga módján megszállott, aki pusztító és önpusztító módon képes háborúzni. És itt most többről van szó, mint arról a kíméletlenségről, ahogyan eltapos bárkit, aki útjában áll.