Menekülő szülők, elrabolt gyerekek: újabb csontváz esik ki az NDK szekrényéből – 1991. május 24.

• 1991. május 24. – Állami gyermekrablás

Bonnban is nagy a felháborodás, miután Berlinben olyan iratokra bukkantak, amelyekből kiderül: az NDK-ban elvették a gyerekeket olyan szülőktől, akik politikai ügyekbe keveredtek. A felháborodást némiképp viszonylagossá teszi, hogy Klaus Kinkel igazságügy-miniszter elismerte: a bonni kormány már a hetvenes évek óta tudott a kényszeradoptálásokról, csak éppen a bizonyítékok nem kerültek elő mostanáig.

Az iratok szerint az történt, hogy a nyugatra menekült vagy politikai okokból bebörtönzött szülők gyerekeinek más nevet adtak, nevelőszülőkhöz tették őket, és az igazi szülők később sem tudhatták meg, hol a gyerek. A legabszurdabb eset talán az volt, amikor a nevelőszülők számlaszámát azért megadták az anyának, hiszen az anya köteles volt gyerektartást fizetni. Hogy a számla kié, azt nem tudhatta meg.

Egyelőre nem világos, hány ilyen eset történt. A berlini leletek nyolc gyerek aktáit tartalmazzák. Ma megszólalt az ismert ügyvéd, Wolfgang Vogel, aki évtizedeken át a német-német emberiességi ügyeket intézte, és azt mondta, hogy tudomása szerint húsz kényszeradoptálás történt. A keletnémet hivatalok most kutatni kezdenek irattáraikban, hogy hány gyerek sorsáról találnak adatokat.

Érthető, hogy az esetek hallatán a Neue Zeit kommentárja állami gyermekrablásról beszél. A tudósítónak azonban meg kell jegyeznie, hogy a dolog ennyire azért nem egyszerű. Az eddig nyilvánosságra került esetek szerint olyan szülőkről volt szó, akik nyugatra menekültek vagy politikai okokból bebörtönözték őket, többnyire ugyancsak disszidálási kísérlet miatt. Mivel az NDK nem volt a családegyesítés híve, azoknak a szülőknek, akik menekülésre szánták el magukat,

vállalniuk kellett azt a kockázatot is, hogy a gyerek az NDK-ban marad.