„A kiürítés a legnagyobb rendben és udvarias légkörben folyik“ – új források a hazai zsidóüldözésről
A magyar kötettel zárult egy 16 kötetes német holokauszt-dokumentumkiadvány. Alul- és fölülnézetből egyaránt átélhető benne a történelem.
- János végre valóra váltja gyermekkori álmát, és barátaival nyolcnapos vitorlástúrát tesz a Balatonon, megpróbálják pár napra elfelejteni a zsidóellenes rendelkezéseket, nem hallgatnak rádiót, nem olvasnak újságot, nem törődnek a hírekkel, pár nappal a harmadik zsidótörvény elfogadása előtt.
- Dániel, a garéi boltos a főszolgabírónál bepanaszolja (1940-ben még eredménytelenül) konkurensét, a „piszkos zsidót“, hogy nyomott árakkal csábítja el tőle a vevőket.
- Bella az ausztriai zsidóüldözés elől férjével Magyarországra menekül, Józsi bácsi csempészi át őket a határon. Nem térnek vissza a deportálásból. Élménybeszámolója, amelyet magyar fogságában vécépapírra ír, 1948-ban jut el a túlélő gyerekekhez.
- Gizella, aki negyedszázada tért át, aggódva érdeklődik a református püspöknél, hogy 1944 húsvétján beengedik-e, nem köpik-e le, ha sárga csillaggal megy a templomba.
- Ilona, akinek régi reformátusként nem kell sárga csillagot viselnie, kérvényezi a kormányzónál, hogy együtt lakhasson zsidónak minősülő két felnőtt fiával.
- Jenő kérelmezi a belügynél, hogy végre elválhasson zsidó feleségétől, akitől amúgy is külön él, időközben meggyőződéses antiszemita is lett, de a kapcsolat miatt most elveszítené hivatalnoki állását.
- A Vöröskereszt kérvényezi a főpolgármesternél, hogy légoltalmi hadikórházához a zsidók elkobzott holmijaiból kaphasson asztalokat és írógépeket.
Ami egy folytatásos történelmi dráma tartalomismertetésének tűnik, azt egy tekintélyes tudományos kiadványból emeltük ki. Hétfőn jelent meg az utolsó kötet a müncheni és berlini Institut für Zeitgeschichte kutatóintézet másfél évtizeden át húzódó impozáns vállalkozásából, az európai zsidók 1933–1945 közötti üldöztetésének történetét ismertető sorozatból. (Egészen pontosan a 16 kötetből a 15-ik, a magyar maradt utolsónak.)
Bár nem példa nélküli, de nem is mindennapos, hogy a forráskiadvány (vagyis az eredeti dokumentumokat önmagukban, pusztán a legszükségesebb lábjegyzetekkel ellátva közlő könyv) szinte filmszerű vágásokkal váltogatja a nézőpontokat.