Messze nem Trumpé volt az USA történetének legbotrányosabb elnökválasztása

Az 1861–1865 közötti amerikai polgárháborúban a győztes északi csapatokat vezénylő Ulysses Grant 1876-ban hivatalban lévő elnökként nem vállalta, hogy induljon a harmadik mandátumáért, s republikánus pártja sem állt túl jól. Grant adminisztrációját átszőtte a korrupció, a vesztes déli államokat megszálló szövetségi csapatokkal szemben egyre nagyobb volt az ellenállás, és az 1873-as súlyos gazdasági válság eloszlatta a kormányba vetett bizalmat. A rabszolgatartás eltörlését gazdasági bázisuk összeroppantásaként megélő, jellemzően a déli államokban erős demokraták 1874-ben többséget szereztek a képviselőházban, és úgy vélték, az elnöki posztot is meg tudják kaparintani.

Rutherford B. Hayes /// Felülkerekedett

Mindkét párt jelöltje reformernek számított, akinek a tisztességéhez nem fért kétség. A republikánus Rutherford B. Hayes tábornokként szolgált a polgárháborúban, részt vett az antietami csatában, négyszer sebesült, majd Ohio kormányzója lett. A jogász végzettségű demokrata Samuel J. Tilden szembeszállt pártja legfontosabb, New York-i politikai gépezetét kézben tartó frakciója, a Tammany Hall korrupt vezérével, és a siker New York állam kormányzói tisztéig röpítette.

Abban az időben az elnökjelöltek nem kampányoltak, mert azt méltóságon alulinak tartották,

így a politikai hadjáratot a nevükben pártjuk emberei vezényelték. Ennek része volt a karaktergyilkosság is. A demokraták Hayesről azt állították, hogy a polgárháború idején meglopta a bajtársait, a republikánusok pedig Tildenről azt, hogy alkoholista.