Nyakló nélkül vette a kormány az ismeretlen típusú tízmilliós lélegeztetőgépeket is

5 perc

2020.11.05. 05:00

Ugyanazért a gépért eltérő árak, hiányos szerződések, át nem vett gyorstesztek 260 millióért. Totális káosz uralkodott a kivételezett cégekkel folytatott sok-sok tízmilliárdos járványügyi bizniszben. Eddig ismeretlen dokumentumokat mutatunk be.

Mi a legrosszabb forgatókönyv, s hány lélegeztetőgép kell ebben az esetben?

– a tavasszal ez volt az egyik legfőbb kérdés Orbán Viktor miniszterelnök és a járványügyi szakértők tárgyalásain. Röst Gergely járványügyi matematikus akkor azt mondta, hogy egy kontroll nélkül lefutó járvány következményeként 8 ezer lélegeztetőgépre lehet szükség az országban. Orbán biztosra akart menni, ezért végül a dupláját szerezték be a szükséges mennyiségnek. A pénz nem számított, aki vállalkozott erre az üzletre – és tűzközelben volt –, már készülhetett is az extraprofitra, ami aztán be is folyt több NER-közeli cég kasszájába.

Önmagában a nagyarányú tavaszi beszerzést még megmagyarázhatná a világszerte kialakult pánikhelyzet és az emiatt bizonytalan piaci viszonyok, azt viszont semmi nem indokolja, miért kellett több hónapig harcolni a vásárlást végző külügyi tárcával (KKM) azért, hogy – legalább részben – beleláthassunk a megkötött szerződésekbe. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz érkezett bejelentés után, a múlt héten kaptuk meg a KKM-től a lélegeztetőgépek vásárlásával kapcsolatos szerződések mellékleteit is, amelyekből végre kiderült, hogy kitől mennyi eszközt vett a tárca, és mennyiért.

Megszereztük a listát - így költött el baráti cégeknél tízmilliárdokat a külügy lélegeztetőgépekre

Több hónapnyi levelezés, majd a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hivatalhoz érkezett bejelentés után a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) kiadta lapunknak a lélegeztetőgépek vásárlásával kapcsolatos szerződések mellékleteit, amelyekből kiderül, kitől mennyi eszközt vett és mennyiért.

A HVG360-on megjelent cikkünkben a magyar beszállítók szerződéseit hasonlítottuk össze. A legszembetűnőbb az árak közötti összevisszaság volt: egyetlen hasonló típusú gépet sem találtunk, amelyet a különböző cégek ugyanannyiért adtak el a KKM-nek. Az úgynevezett VG–70-es típusért például az egyik beszállító 23 millió forintot kért, mások 22, 21, 14 vagy 10 millió forintot. Még olyan is volt, aki ugyanezért a típusért egyetlen szerződésen belül adott meg más-más darabárat.