Orbán erkölcsileg megbukott, közben kormányzás helyett inkább haditerveket gyárt

Mindennap van egy harc, amit meg kell nyerni, és a nap végén számot kell vetni, hogy a mai napon győztünk-e, vagy vesztettünk. Ha több napon győztünk, mint ahányat elveszítünk, akkor 2022-ben is győzni tudunk

” – így idézte fel az „egy bölcs embertől, Orbán Viktortól” hallottakat Menczer Tamás külügyi államtitkár egy minapi, a Békemeneteket is szervező Civil Összefogás Fórum beszélgetős estjén. Bár a kormányfő – ahogy persze az ellenzék is – alapvetően hosszabb távra, jelesül a következő választásra tekint, naponta meghirdetett újabb és újabb csatáit nem ezért vívja: kormányzásának ez adja a sava-borsát, a lényegét.

Az SZFE-ügy miatt tolták túl a NER harcias kampányfilmjét

Trianonnal kapcsolatos üzenetnek indult, de ma már a színművészetisek lázadásáról hivatott elterelni a figyelmet az Alapjogokért Központ háborús időket idéző, fenyegetően áthallásos kampánya.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) autonómiája ellen intézett kormányzati támadás kísértetiesen emlékeztet a legutóbbi, 2018-as parlamenti választások előtt másfél évvel kirobbant támadássorozatra a CEU ellen. Sokan osztották akkoriban azt a nézetet – amit ma is az SZFE-ügy kapcsán –, hogy mivel a skandalum miatt a világ tudóstársadalmának színe-java tiltakozott, ráadásul összegyűlt és az utcákon is láthatóvá vált a cselekvéshez szükséges kritikus tömeg, a hatalom nem lesz képes kontrollálni a folyamatot.

Még az e tekintetben óvatos liberális filozófus, Kis János is azt írta a Magyar Narancsban 2017 tavaszán: „Nem lehetetlen, hogy ez lesz az a fordulat, melynek nyomán a rezsim feltartóztathatatlanul sodródik az összeomlásig.” Azóta tudjuk, Orbán egy évvel később magabiztosan hozta a kétharmados győzelmet (amihez persze az is kellett, hogy neki lejtsen a pálya). Ha komoly tekintélyvesztést szenvedett is el, 2018-ban Orbán megnyerte a többfrontos csatát.