A 168 Óra átállítása: Orbán Viktor családját nem vehetik a szájukra

Ha valaki azt hitte, hogy a független lapkészítésre vágyó indexes újságíróknak lehetett volna más választásuk, mint a demonstratív távozás, annak a 168 Órával történtek minden kétségét eloszlatják. Olyan ez, mint a farkas, amelyik csak a mancsát akarja megmelengetni a kismalac házában, aztán fokozatosan az egész ordas bejut, és felfalja a kaput először csak résnyire nyitó házigazdát – hoz mesebeli hasonlatot a nagyon is valóságos történetre a hetilap belső ügyeit ismerő forrásunk. De nézzük meg, milyen utat járt be négy év alatt a lap, hogyan járatták a bolondját a munkatársakkal!

„Miért építenének fel egy új szerkesztőséget, miért hívnának oda, ha a lapbezárás volna a cél? Csak nagyobb lenne a balhé ez után” – bizakodott még 2016-ban Lakner Zoltán főszerkesztő-helyettes a lapunknak adott interjújában. Mondta mindezt annak kapcsán, hogy a Köves Slomó vezette Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, illetve egy zavaros múltú figura, Alexander Rovt állhat a 168 Órát kiadó céget – és közvetve a Klubrádiót is – birtokló Brit Media mögött (a „b'rit” héberül szövetséget jelent). Elképzelhető – írtuk akkor –, hogy ők is hasonló strómanok, mint annak idején a Népszabadságot – vélhetően felsőbb kérésre – megszerző és végül bezáró osztrák Heinrich Pecina volt.

Nem a semmiből jött létre az EMIH gazdasági háttere

Külföldi és hazai, állami, uniós és magánfinanszírozás segítette megalapozni a 2004-től működő Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség működését.