Már nem az a kérdés, megbukik-e Lukasenka, hanem az, mikor és hogyan

Hiába állt készenlétben a hadsereg és vonult Minszk központjába több ezer rohamrendőr, s hiába fenyegetőzött az engedély nélkül tüntetők szétverésével Aljakszandr Lukasenka fehérorosz államfő, a politikus súlyos és alighanem végzetes vereséget szenvedett vasárnap este. Az augusztus 9-ei elnökválasztáson elkövetett csalások ellen tiltakozó tömegek elárasztották ugyanis az egykori szovjet tagköztársaság fővárosának centrumát, s az ellenzék utcára tódult több vidéki településen is.

Csak Minszkben több mint százezren demonstráltak, miközben az állítólag az emlékművek védelmére kirendelt karhatalom gyakorlatilag tétlenül szemlélte, amint a főként fiatalokból álló, békésen vonuló tömeg az 1994 óta hivatalban lévő államfő távozását követelte.

Hatásos képek a hömpölygő tömegről:

Az a karhatalom nem lépett most közbe, amely a választások utáni első három napban még hétezer embert vett őrizetbe, s a letartóztatottak nagy részét agyba-főbe verte. A hatóságok ezúttal csak az ellenzéki erőket összefogó koordinációs tanáccsal foglalkoztak: őrizetbe vették a testület két tagját, s egy harmadikat, Szvetlana Alekszijevics Nobel-díjas írónőt berendelték kihallgatásra. Alekszijevics zaklatása már csak azért is furcsának tűnik, mert ugyan a híres írónő valóban támogatja a Lukasenka-ellenes erőket, ám nem vesz részt tevékenyen a tüntetések szervezésében és csak ritkán hagyja el otthonát, mert tart a Fehéroroszországban továbbra is terjedő koronavírus-járványtól.

A rendszerváltáskor sem volt akkora tüntetés Fehéroroszországban, mint most

Addig lehet nagy elégedetlenség nélkül fenntartani egy diktatúrát, amíg működik a gazdaság - ez az egyik fő tanulsága a fehérorosz eseményeknek. Több évtized munkájával épült fel egy olyan rendszer, amelyet csak egyre komolyabb elnyomással lehet működtetni, de sok tényező összejátszása kellett ahhoz, hogy meginogjon.