Konok Péter: Addig tart a járvány, ameddig megragadja az emberek képzeletét
4 perc
2020.08.21. 17:00
A világ problémáiból identitások, majd divatok lesznek - aztán elmúlnak. A bioszféra katasztrófája ügyében semmilyen valódi intézkedés nem történt, a Black Lives Matter dühét profi marketingesek csatornázták - a járvány viszont átalakította a világot. Vélemény.
Lassan véget ér ez a kurta-furcsa nyár, küszöbön az ősz, ott hullámlovagol már a jó előre belengetett második hullám sistergő taraján. A járvány és a járvány reprezentációja számos áldozatot szedett. Ám míg az előbbiek többé-kevésbé számszerűsíthetők, statisztikákban, görbéken, koordináta-rendszerekben ábrázolhatók, és így elvileg sokféleképpen értelmezhetők, a reprezentáció áldozatai – tulajdonképpen az egész társadalom – nehezen felmérhetők. Jórészt éppen azért, mert maga az értelmezés lehetősége volt az egyik első áldozat. Szokatlan élességgel különült el egymástól a mainstream és minden más, amit praktikusan azonnal eretnekségnek tituláltak.
Sokszor, sokan leírták, hogy „a járvány nem politikai kérdés”. Ez dőreség. A járvány, mint szinte minden, politika. Sőt több annál: identitás. Márpedig az identitások gyártása, gondozása és adásvétele immár a globális politika egyik fő csapása – a bevett nacionalizmusok mindmáig sikeres termékek, ám önmagukban már nem piacképesek. Az identitások viszont általában önmagukban meglehetősen zártak, olyanok, mint egy speciális legó, csak bizonyos helyeken, bizonyos mintázatokhoz illeszkednek (kivéve az abszolút nyitottságról és toleranciáról szóló identitásokat, amelyek mereven elutasítanak minden zártságot és intoleranciát).
Ebből a szempontból a járvány – mint konkrét fenyegetés, és a konkrét fenyegetésre adott válaszok halmaza – az identitások svájci bicskája.
Vagy máshogy: olyan legókocka, ami szinte minden másik elemhez illeszkedik, stabil struktúrákat épít. (Ilyen értelemben valóban „nem politika”, hiszen képes átívelni a belakott, rögzült politikai credókon.)