Monori Lili: "Egy dologhoz mindig hű leszek, a színészethez"
A szabadság, a rendszerenkívüliség jellemzi eddigi pályafutását. A 70-es években ellenzéki, avantgarde alkotókkal dolgozott, miközben Franciaországtól Indiáig külföldi sikereket is aratott. Monori Lili színművész portréja.
HVG: Hogyan viselte a koronavírus okozta bezártságot?
Monori Lili: Nehezen. Júniusban lett volna torinói vendégszereplésem a Proton Színházzal. Eszembe jutott, amikor az infarktusom után a lányommal Skype-on csináltunk előadásokat. Mindig színházzal törtem ki a börtönből.
HVG: A Mundruczó Kornél rendezte Evolúcióban egy Auschwitzban született nő sorsát tolmácsolja. Milyen próbatételek elé állította a Ligeti György Requiemjére íródott produkció?
M. L.: Annyira letaglózott Éva története, hogy nem tudtam arra gondolni, most éppen játszom vagy sem. Ilyen sorssal szemben az ember nem tud más tenni, mint lefekszik, és megadja magát. Éva lánya szeretné, ha az anyja átvenné a kitüntetést, de ő ezt megtagadja, mert felmagasztosulnának azok, akik elkövették a bűnöket.
HVG: A szabadság, a rendszerenkívüliség jellemzi a választásait. Tudatosan szembemegy a klasszikus színészsorssal?
M. L.: Ez csak legenda! Van az élet meg a sors, ami így vagy úgy alakul.